Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

64 I. A szerződés megkötése engedmény alkalmazásának vagy mértékének hatósági engedélyezése, illetőleg megállapítása körül forog. Más a helyzet akkor, ha a terméknek hatóságilag maximált ára vagy hatósági rendelkezés folytán kötelezően betartandó ára (árhatára) van, de a felek attól lefelé, illetőleg az árhatárok megszabta korlátok között eltérhetnek és a konkrét szerződés megkötése kapcsán az eltérésben, vagyis a szerződés szerint tényleg alkalmazandó árban nem tudnak megegyezésre jutni. Ilyenkor a felek vitája nem a hatósági ár (árhatár), hanem a hatóságilag meghatározott korlátok között kialakítható ár, tehát olyan ár körül forog, amely a felek között szabad egyezkedés tárgya. Ha az árvita tárgyául szolgáló termék szerződéskötési kötelezettség alá esik és árában a felek a hatóságilag megszabott korlátok (maximális ár, kötelezően betartandó árhatár) között megegyezésre jutni nem tudnak, ezt a vitájukat — tárgya már nem a hatósági ár megállapítása lévén — gazdasági döntőbizottság elé vihetik. Ilyen esetben ugyanis a szerződés egyik lényeges feltételének: az árnak a meghatározása tekintetében van a felek között vita, amelyet a gazdasági döntőbizottság a szerződés egyéb feltételei tekintetében felmerült vitákhoz hasonlóan rendezhet, s a felek ilyen vonatkozásban hiányzó nyilatkozatát az árnak döntőbizottsági határozatban való meghatározásával pótolhatja. Az ár kérdésében a gazdasági döntőbizottság az árhatóságilag meghatározott keretek között az összes körülmények mérlegelésével — esetleg szakértői vélemény beszerzése útján — hozza meg döntését. Hasonló az eset akkor is, ha a szerződéskötési kötelezettség alá eső terméknek rögzített (határozott, fix) vagy legmagasabb (maximált) hatósági ára, vagy kötelezően betartandó árhatára van, de attól hatósági rendelkezés folytán felár vagy engedmény alkalmazásával el lehet térni és az alkalmazandó felár, illetőleg engedmény mértékében az érvényesíthető ár hatóságilag megszabott mértéke megváltozik és a konkrét ár kialakítása a hatóságilag így megadott keretek között ugyancsak egyezkedés tárgya lehet. A felár, illetőleg az engedmény konkrét esetben alkalmazandó mértékének meghatározása céljából, ha a felek között erre, vagyis lényegében a szerződés kapcsán érvényesítendő árra nézve egyetértés nem jön létre, ugyancsak a gazdasági döntőbizottsághoz lehet fordulni. Az építési-szerelési és az építés-tervezési szolgáltatások körében a maximált jellegű költségtényezők tekintetében keletkezett vitát — az előbb kifejtetteknek megfelelően — csakis az arra illetékes árhatóság döntheti el, ha a vita tárgya az, hogy mi a szolgáltatás hatóságilag maximált ára, illetőleg mi az egyes költségtényezők tekintetében a hatóságilag megszabott legmagasabb mérték. Ebben a vonatkozásban az eljárás a döntőbizottság hatáskörén kívül esik. Ha azonban építési-szerelési vagy építés tervezési szerződés megkötése során a felek között abban keletkezik vita, hogy a hatóságilag megállapított legmagasabb ár, illetőleg valamely költségtényező hatóságilag megszabott legmagasabb mértéke alatt milyen összegű ár, illetőleg a költségtényező milyen összegben kerüljön alkalmazásra, szerződéskötési kötelezettség esetén a gazdasági döntőbizottság eljárhat és határozatával a konkrét szerződés tekintetében irányadó ár-