Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

I. A szerződés megkötése 57 514. sz. állásfoglalás Nem tekinthető a huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési és az e célt szolgáló kereskedelmi kapcsolatok meg nem engedett megszakításának, ha a megrendelő szükségletét az eddigi szállító helyett más szállító útján hasonló feltételekkel ki tudja elégíteni. Nem áll ellentétben az új gazdaságirányítási rendszer alapelveivel és az új termékforgalmazási jogszabályokkal sem, ha a termelő vállalat az általa előállított termékek felhasználóival törekszik közvetlen szerződéses kapcsolatot teremteni. A 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint a huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési és az e célt szolgáló kereskedelmi kapcsolatok megszakítása esetén a döntőbizottság a népgazdasági érdek és a felek méltányos érdekeinek figyelembevételével a megrendelő kérelmére a felek között a szerződést — meghatározott időre — létrehozhatja. Ez a jogszabály kivételes beavatkozási lehetőséget biztosít a gazdasági döntőbizottság részére és ezért annak gazdaságpolitikai szempontból is megfelelő alkalmazásához fontos érdekek fűződnek. Ez a beavatkozási lehetőség közvetlenül érinti, alakítja a vállalatok forgalmi kapcsolatait, amelyeket egyébként a rendelet 1. §-a szerint szabad beszerzési és értékesítési tevékenységük körében a vállalatoknak önállóan kell kialakítaniok. A kivételes eszköz jellegéből folyik, hogy azzal csak végső soron, rendkívüli esetben és csak akkor helyes élni, ha az összes gazdasági (termelési, forgalmi) és jogi tényezők alapos vizsgálata eredményeként egyrészt a szerződés létrehozásának feltételei fennállanak, másrészt kétségtelen, hogy a kapcsolat megszakítása az érintett vállalat (továbbfeldolgozó gyártó vállalat) működésében másként el nem hárítható akadályt idéz elő, illetve méltányos érdekét súlyosan sérti és ez a népgazdasági érdekre is tekintettel a kapcsolatnak hatósági beavatkozással való időleges fenntartását indokolttá és szükségessé teszi. A vállalatok mindinkább erősödő önállóságából és szerződéskötési szabadságából is az következik, hogy az addigi kapcsolatoknak nem minden megszakítása esetében helyénvaló, szükséges és egyúttal megengedett a gazdasági döntőbizottsági beavatkozás, hanem csak a kapcsolatok visszaélésszerű, súlyos termelési zavarokat előidéző megszakítása esetében. Ezért a kapcsolat megszakításának összes körülményeit esetenként konkrétan vizsgálni kell. A kapcsolat jogszabály által tiltott megszakításának pedig nem tekinthető az a helyzet, amikor a felhasználó vállalat szükségletét a vele addig szerződéses jogviszonyban álló értékesítő (TEK-) vállalat helyett közvetlenül a szóban levő terméket előállító vállalat hajlandó kielégíteni. A szállító személyében történő ez a változás a megrendelőre nyilvánvalóan nem sérelmes, sőt még előnyösebb is lehet, a termékforgalmazás új rendjéről szóló 13/1967. (IV. 13.) GB-határozat 3. pontja szerint pedig egyenesen kívánatos a termék útjának lerövidítése. Nem áll ellentétben az új gazdaságirányítási rendszer alapelveivel és az