Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

Ví. Szerződésszegés és felelősség 187 az építtető tudomást szerez a műszaki terv helytelenségéről, hibájáról és — a vállalkozó által közölt tények tudatában, azok mérlegelésével — gondoskodhat ezek megszüntetéséről. Ha a megrendelő úgy dönt, hogy a hibásnak talált műszaki terven nem kíván változtatni, a kivitelező előtt két lehetőség nyílik: a szerződéstől eláll vagy a munkát a műszaki terv szerint elvégzi. Ez utóbbi esetben a megrendelő viseli a kockázatot és az esetleg bekövetkező kár az önokozás körében merül fel. A VR ez utóbbi esetben nem ad korlátlan lehetőséget a vállalkozó részére a helytelen műszaki terven alapuló kivitelezésre, mert ezt tilalmazza, ha a munka elvégzése jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértéséhez, vagy élet- és vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetéséhez vezetne. „Jogszabály"-on, illetőleg „hatósági rendelkezés"-en többek között az Építőipari Kivitelezési Szabályzat és egyéb műszaki szabályzatok rendelkezéseit is érteni kell, amelyek az építési-szerelési, illetőleg egyéb munkák műszaki minőségi követelményeit rögzítik. Ha tehát a kivitelező — bár az építtető fenntartott utasítása alapján — ilyen előírásokba ütköző munkát valósít meg, az ebből eredő kártérítési következményeket viselnie kell. Ha a tervek alapján kivitelezett munka a helytelen műszaki tervezés folytán válik hibássá és a kivitelezéstől a terv hibájának felismerése elvárható, megfelelő esetekben a tervező kártérítési felelősségét illetően a Te. A. 12. §-át lehet alkalmazni. Az alapfeltételek említett rendelkezése — azt a tényt figyelembe véve, hogy a fel nem ismert hibás tervezés esetén a kárt előidéző okfolyamat megindítója a tervező és azt a terv szerinti kivitelezéssel a kivitelező utóbb tetézi — a hibás kivitelezésben jelentkező kárnak a közös károkozás szabályai szerinti megosztását teszi lehetővé. Ilyen esetben tehát a többek által okozott kár következményeinek viselése tekintetében a Ptk. 344. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. A kártérítés módja tekintetében figyelembe kell venni a Ptk. 357. § (1) bekezdésének azt a szabályát, mely szerint a kár természetben való megtérítése különösen akkor indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga termeli, vagy az egyébként rendelkezésre áll. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a kivitelezőnek a szükségessé vált javítási munkákat — tevékenységi körénél fogva — saját magatartásának, károkozásának mértékén túl is el kell végeznie. Ilyen esetben is a tervezőnek, esetleg az építtetőnek a közös károkozás (önokozás) reá eső részét — amely velük szemben a kijavítási munka bizonyos részének ellenértékeként jelentkezik — viselnie kell. A kivitelező szavatossági felelőssége (amely a szerződésben kikötött, illetőleg a törvényes kellékek hiánya — pl. Kivitelezési Szabályzat, ágazati szabvány, kötelező műszaki előírás megszegése — esetén áll be), továbbá a VR 10. és 13. §-ai alapján bekövetkező kártérítési felelőssége, valamint a Te. A. 12. §-ában szabályozott kármegosztási lehetőség nem érinti a hibásan teljesítő tervező felelősségét. Olyan tervezői hiba esetén tehát, amelynek felismerése a VR 10. és 13. §-ai alapján a kivitelezőtől nem várható el, a megrendelő a tervezővel szemben szavatossági igényét és — ha a hibás terv kivitelezése