Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
V. A szerződés teljesítése 167 %-oÍ már elérte és így minden későbbi szállítás esetében olyan kívánságot közölne a megrendelővel, hogy ezt a szállítást a legutóbb esedékessé vált kötelezettségre számolja el, tehát az ennél még érvényesülő szankcióhatást kizárja vagy csökkentse. Ilyen lehetőség nem felelne meg azoknak a szempontoknak sem, amelyeket az R 3.—5. §-ai a felek magatartására vonatkozóan a szocialista szervezetekkel szemben támasztható magasabb követelményekből kiindulva meghatároznak. A szállítási szerződések rendeltetéséből is az következik, hogy azok késedelmes teljesítése estén a késedelmes szállítást a legkorábban esedékes kötelezettség teljesítésére kell elszámolni. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a GY 73. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 290. § (l)—(2) bek., az R 3. § (1) bek., 4. § (1) bek., 5. §, 27. §, 48. § (l)—(2) bek., 49. § (2) bek. a) pont, 53. § (1) bekezdésében foglaltakkal. 538. sz. állásfoglalás Csoportos választékra kötött szerződés esetében a szállító vállalat ellenkező megállapodás hiányában a százalékosan meghatározott árukon felül bármilyen cikkelemmel teljesíthet. Ha azonban a szerződésben a megrendelő a csoportos választékon belüli lehívás jogát kikötötte, a választási jog őt illeti meg. Elveszti azonban választási jogát a megrendelő, ha nem él kellő időben a lehívás jogával. A gyakorlatban többször előfordul olyan eset, hogy a felek a szerződés tárgyát csak csoportos választékban határozzák meg, s ha ezen belül a cikkelemek százalékos arányáról rendelkeznek is, azt csak a fontosabb cikkelemeknél teszik. Nyitva marad tehát az a kérdés, hogy arány meghatározás hiányában e cikkekkel hogyan kell teljesíteni. Az esetek egy részében a megrendelő a szerződésben kiköti, hogy meghatározott időben közölhesse a szállítóval a cikkeken vagy cikkcsoportokon belüli cikkelemigényét (lehívás), más esetekben viszont a szerződés ilyen kikötést nem tartalmaz. Az R 18. § (2) bekezdése szerint a szállítási szerződés lényeges tartalmához tartozik a szolgáltatás tárgyának minőség és választék szerinti meghatározása is. Ez felel meg a reális teljesítés elvének. Eszerint ugyanis a szerződést természetben és tartalmával teljes összhangban kell teljesíteni. Az a szerződés tekinthető tehát megfelelőnek, amely kellő határozottsággal rendelkezik a szerződés tárgyára vonatkozóan, mert ez biztosítja a reális teljesítés lehetőségét. A gyakorlatban a cikkelemek szerint való szerződés — amely a teljes meghatározottságot jelentené — a vállalatok részéről sokszor nehézségekbe ütközik. A szállítási szerződésekkel elérni kívánt gazdasági cél, valamint a gyakorlati követelmények megvalósítását a vonatkozó jogszabályok az ilyen esetekben is lehetővé teszik, s a felek szerződést köthetnek cikkekre és cikkcsoportokra is akár úgy, hogy ezeken belül megjelölik az