Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

14 1. A szerződés megkötése lentése szerint értenie kellett [Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése]. A szabályban a felek feltehető akaratára való utalás azt fejezi ki, hogy a rejtve maradt akarat csak annyiban jön számításba, amennyiben arra a körülményekből következtetni lehet. ad II. Az általános szabály szerint ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön, a feleknek nem okvetlenül kell minden részletkérdésben megegyezniük. Elegendő, ha megegyezésük a lényeges kérdésekre terjed ki. A szállítási szerződésről szóló jogszabály a szerződés tartalmára nagy súlyt helyez; ezért kiemelten felsorolja azokat a feltételeket, amelyek különösen lényegesek [R 18. §-ának (2) bekezdése]. A szállítási szerződések körében tehát a jogszabály a lényeges feltételek tekintetében elejét veszi a félreértéseknek. A szerződéses szabadság elvéből következik azonban, hogy a lényeges feltételek körének az előbbiekben vázolt terjedelme csak a minimális követelményeket elégítheti ki, valójában a felek más feltételeket is lényegesnek minősíthetnek [Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése]. Nem elég tehát a fentiekben lényegesnek jelzett pontokban való megegyezés, ha az egyébként lényegesnek nem tekinthető valamely pontban való megegyezést a felek bármelyike a szerződés megkötésének feltételéül szabta. Ehhez azonban — a forgalmi érdekekre és a szállítási szerződések rendeltetésére figyelemmel — az szükséges, hogy a nyilatkozó fél valamilyen formában kifejezze, hogy az ilyen pont elfogadását lényegesnek tekinti. Ezzel kifejezésre juttatja azt, hogy az ő szempontjából a szerződéssel elérni kívánt érdekkielégítés csak így mehet végbe. Ennek megfelelően tehát minden olyan feltétel is lényeges, amely valamelyik fél szerződési nyilatkozatában ilyenként szerepel. A szerződési nyilatkozatok fentebb hivatkozott értelmezési szabályából azonban az is következik, hogy erre utaló határozott kijelentés hiányában is lehet valamely feltétel lényeges. A szerződési nyilatkozatba foglalt és általában lényegesnek nem minősülő feltétel ugyanis akkor is lényeges, ha azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel lényeges kikötésként kellett értenie. Ezzel szemben viszont nem kizárt, hogy az egyezkedés során valamelyik fél kifejezzen olyan kívánságot is, amelyet a szállítási szerződés megkötésének feltételéül nem szab. Az ilyen feltétel — ha ebben nem egyeznek meg — azért nem lényeges, mert azt tulajdonképpen a szóban levő akaratkifejezés is mellékesnek, a szerződés megkötése szempontjából nem döntőnek nyilvánítja. Minthogy a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges kérdésekben való megállapodása szükséges, figyelembe kell venni még azt a szabályt is, hogy nem kell megállapodni olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály, illetőleg alapfeltételek rendeznek [Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése]. Előfordulhatnak esetek, amikor a felek között nézeteltérés támad valamely nyilatkozatba foglalt feltétel minősítése tekintetében. Természetesen amennyiben a felek a fentiek alapján sem jutottak egyező álláspontra abban a kérdésben, hogy a szerződés létrejöttnek tekinthető-e, helye lehet az ER 21. §-a (2) bekezdése szerinti megállapítási keresetnek.