Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

122 III. A szerződés érvénytelensége Az érvénytelenség jogkövetkezménye a Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio). Bár a szocialista szervezetek által kötött szerződések körében, a döntőbizottsági gyakorlat szerint az érvénytelenség (semmisség) orvosolhatósága érvényesül főszabályként, előfordulhat, hogy erre valamilyen okból mégsem kerülhet sor. Ilyenkor természetesen az említett körben is a fent írt jogkövetkezmény alkalmazására van szükség. Az eredeti állapot visszaállítása azonban nem minden esetben valósítható meg. Erre vonatkozóan a Ptk. 237. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az ennek következtében esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről, illetőleg az államnak juttatásáról. Az indokolás idevonatkozó része rámutat, hogy ,,az eredeti állapot helyreállításának kötelezettségét nem kívánja meg a javaslat, ha az valamilyen okból nem lehetséges; ezzel egy tekintet alá esik, ha a helyreállítás aránytalan áldozatokat követelne. Ezekben az esetekben a javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság a szerződést csupán a jövőre szóló hatállyal szüntesse meg, a múltra nézve pedig gondoskodjék a létrehozni kívánt jogviszony természete szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyáról." A Ptk. 237. §-ának ez a szabálya a gazdasági döntőbizottság előtti eljárásban is alkalmazható. A törvény ugyanis ezt nem tiltja és egyes érvénytelenségi helyzetekben az egyenértékűség másképpen nem volna elérhető, illetve bizonyos visszaélésszerű állapot nem lenne kiküszöbölhető. A jogszabály rendelkezéséből kétségtelen, hogy itt kivételes lehetőségről van szó, amelyhez a bíró, illetőleg a gazdasági döntőbizottság csak abban a végső esetben folyamodhatik, ha az érvénytelenség kiküszöbölésére, illetőleg az érvénytelenségből eredő konzekvenciák alkalmazására nincs lehetőség. A tervszerződések területén — amint arra ugyancsak a Ptk. indokolása rámutat — az érvénytelenség szabályai és elvei különlegesen alakulnak: a részleges érvénytelenség nem hat ki az egész szerződésre; az érvénytelenség orvosolható, illetőleg, hogy törekedni kell az érvénytelenség lehető kiküszöbölésére, a szerződésnek hatályban való fenntartására. A Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazására tehát csak abban az ítélkezési kényszerhelyzetben kerülhet sor, amikor a felek közti jogviszonyt a jövőre nézve rendezni nem lehet és a szerződéskötés előtti helyzet helyreállítása nem lehetséges, vagy egyenesen a népgazdasági érdek sérelmével járna. A hivatkozott jogszabály alkalmazásával kapcsolatban felmerülhet az a probléma is, hogy ha a gazdasági döntőbizottság a szerződést csak a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítja hatályossá, ez azt jelenti-e, hogy a határozathozatal után ahhoz nem fűzhető már semmiféle joghatás, tehát később jelentkező hiba esetén szavatossági igény érvényesítésének nincs helye. Ezzel kapcsolatban arra kell rámutatni, hogy bár a gazdasági döntőbizottság a szerződést retrospektíve tartja fenn, az abból