Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

III. A szerződés érvénytelensége 111 526. sz. állásfoglalás A 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 9. §-ában foglalt tiltott megállapodás semmisségének megállapítására irányuló rendelkezés értelmezése. A 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 9. § (1) bekezdése szerint tilos az olyan megállapodás létrehozása, amely a piac felosztását vagy a fogyasztók meghatározott körének valamely beszerzési lehetőségből való kizárását célozza, vagy korlátozza a fogyasztóknak a beszerzési források közötti választás lehetőségét. A (2) bekezdés szerint a tilalom alól az ágazati miniszter a pénzügyminiszterrel és az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben, valamint az érdekelt miniszterek bevonásával — népgazdasági érdekből — kivételt engedélyezhet. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy a (2) bekezdésben előírt engedély nélkül a megállapodás semmis és hogy a megállapodás semmisségének megállapítása — bármely érdekelt keresete alapján — a Központi Gazdasági Döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére — ha a törvény kivételt nem tesz — bárki hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A Ptk. idézett szabálya természetesen a szóban levő esetekben is érvényesül. Ha tehát a megállapodás a 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 9. §-ába ütközik, akkor a semmisség megállapításához, illetve hatályához külön eljárásra tulajdonképpen nincs szükség. Ha azonban a felek között ebben a kérdésben vita van, az mint polgári jogi ügy, döntőbizottsági eljárásra tartozik. Természetesen ha a döntőbizottság a semmisséget megállapítja, ennek hatálya nem az anyagi jogerőhöz, hanem a semmisséget előidéző okhoz kapcsolódik. Az a kérdés, hogy maga a megállapodás valóban jogszabályba ütközik-e, igen alapos, mélyreható, a gazdasági élet számos összefüggésének és sokszor más szervek álláspontjának figyelembevételét is megkívánó vizsgálatot tesz szükségessé és csak ezek alapján állapítható meg, hogy a megállapodás valójában tiltott-e. Az ilyen beható vizsgálat lefolytatását és a vizsgálat eredményének kinyilvánítását az érdekelt szocialista szervezetek, a fogyasztók, sőt a népgazdaság érdeke is megkívánja. Enélkül ugyanis a gazdasági életben bizonytalanság keletkezhetnék és az érdekeltek esetleg nem tudnák, hogy mihez tartsák magukat. Ezért tartotta szükségesnek a Kormány, hogy ezeknek a kérdéseknek a megvizsgálását és ennek eredményeképpen a megfelelő, deklaratív jellegű határozat hozatalát a Központi Gazdasági Döntőbizottságra bízza. A 9. § (3) bekezdése lényegében eljárásjogi (hatásköri) rendelkezést is jelent. Ez tehát kiegészíti az ER-nek az egyes döntőbizottságok hatáskörét megállapító rendelkezéseit is. Ennélfogva a 25/1967. Korm. számú rendelet 9. §-ának (3) bekezdése alá tartozó ügyek akkor is a Központi Gazdasági Döntőbizottság hatáskörébe (lényegében kizárólagos hatáskörébe) tartoznak, ha ezek az ügyek az ER hatásköri szabályai értelmében egyébként a helyi döntőbizottságok hatáskörébe tartoznának.