Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

III. A szerződés érvénytelensége 109 525. sz. állásfoglalás I. Ha a gazdálkodó szervek az ellenszolgáltatás tekintetében — jogszabályi engedély hiányában — 30 napot meghaladó fizetési határidőben állapodnak meg, ez a kikötés semmis. II. A döntőbizottság nem hagyhat jóvá olyan áruhitel nyújtását tartalmazó egyezséget és nem hozhat ellenszolgáltatás jellegű követelés tárgyában olyan határozatot sem, melynek alapján a fizetési határidő 30 napnál hosszabb. ad I. A gyakorlatban felmerültek olyan esetek, amikor a gazdálkodó szervek megállapodtak abban, hogy a megrendelő az ellenértéket 30 napnál hosszabb idő alatt havi egyenlő részletekben, illetőleg áruszállításokkal egyenlíti ki. A gazdálkodó szerveknek ilyen megállapodása a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezésbe ütközik, miszerint a gazdálkodó szerv kölcsönt vagy hitelt csak pénzintézettől vehet igénybe, de nincs kizárva, hogy a felek 30 napot meg nem haladó fizetési határidőben állapodjanak meg. A jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából meg kell vizsgálni, hogy az említett jogszabály rendelkezéseinek megszegése olyan-e, amely a megállapodás, illetve a kikötés semmisségét vonja maga után. A felek a szerződéskötés által nem kerülhetnek ellentétbe a társadalmi érdekekkel. Ennek megfelelően mondja ki a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése, hogy „semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz". A Ptk. indokolása a „más jogkövetkezmények"-re utalással kapcsolatban kiemeli, hogy a jogszabályba ütköző vagy annak megkerülésével kötött szerződések kivételesen a semmisségnél enyhébb következményekkel is járhatnak. Így pl. az olyan kikötések, melyek helyébe a jogszabály kogens rendelkezései léptethetők, vagy azok az esetek, amikor a jogszabály nem tiltja a szerződéssel elérni kívánt célt, csupán az annak megvalósítására szolgáló eszközöket. Lehetséges, hogy csupán a jogszabályok egybevetéséből tűnik ki, hogy a tilalom megszegéséhez a jogszabály nem semmisséget, hanem más következményt kíván fűzni; nem mindig szükséges tehát, hogy a jogszabály ezt kifejezetten kimondja. A szóban levő kérdésre vonatkozólag a 37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdése kimondja a hitelezési tilalmat. A kivételeket a 34/1967. (XII. 24.) PM számú rendelet 16. § (1) bekezdése tartalmazza. E szerint nem esnek hitelezési tilalom alá a külkereskedelmi jogosultsággal felruházott gazdálkodó szervek külföldiektől kapott és külföldieknek nyújtott áruhitelei, valamint a szerződéses termeltetési előleg sem. E rendelkezésnek az 54/1967. (XII. 17.) Korm. számú rendelet 1. § (2) bekezdésével való összevetése alapján megállapítható, hogy a