Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 77. szám Ha a munkáltató a munkaviszonyt csak rendkívül indokolt esetben mondhatja fel, a rendkívüli indok megállapításához is az MK 10. számú állásfoglalásában körülírt súlyos ok szükséges azzal, hogy a munkáltatóra nehezedő aránytalan teher fennállásának megállapításához súlyosabb mértéket kell alkalmazni. Az Mt. 26. §-ának (3) bekezdése szerint csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a munkáltató a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló és ez alatt az átlagosnál jobb munkával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak. E rendkívüli felmondási indok megállapításához is az MK 10. számú állásfoglalásában körülírt olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató számára tarthatatlanná válnék vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében biztosított védelem feltételeinek jellegéből és nagyobb nyomatékából azonban az is következik, hogy az aránytalan teher fennállásának megállapításához súlyosabb mértéket kell alkalmazni. MK 78. szám A felmondást nem teszi érvénytelenné, ha a munkáltató a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresetet a dolgozónak késedelmesen fizeti meg. A felmondási idő alatt a dolgozót átlagkeresete illeti meg arra az időre, amelyre a munkáltató a munkavégzés alól felmentette [Mt. 27. § (3) bekezdés]. Ennek kifizetése azonban nem érvényességi kelléke a felmondásnak, s így egymagában nem teszi jogellenessé a felmondást az a körülmény, hogy a munkáltató az átlagkereset megfizetésével késedelembe esik. MK 79. szám (Az MK 118. sz. és az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A munkaviszony megszűnésének időpontja nem módosul azáltal, hogy a dolgozó szabadságmegváltásban részesült. Az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH számú rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése egyebek között kimondja, hogy ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnt és az évben a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. E megváltás pénzben történik és abban az esetben van helye, ha a dolgozó munkaviszonya megszűnt. Mindebből következik, hogy a megváltott szabadságnapok nem növelik a dolgozónak a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idejét s nem módosítják a munkaviszonya megszűnésének időpontját. Ha tehát a dolgozó munkaviszonya 82