Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A dolgozó jogutóda a fentiek szerint hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot nem támadhatja meg. A fentiek megfelelően irányadóak arra az esetre is, amikor a dolgozóval szemben a fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás mellőzésével [Mt. 56. § (2) bekezdés] szabták ki. A dolgozó halála a fegyelmi büntethetőséget megszünteti. Ebből következik, hogy a dolgozó halála esetén az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. A fegyelmi felelősségnek a dolgozó személyéhez fűződő jellege folytán a dolgozó jogutóda a fegyelmi eljárás során hozott, de még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi határozatot nem támadhatja meg; az e határozatban megállapított fegyelmi büntetés a dolgozó halála következtében hatálytalanná válik. „A dolgozó halálára figyelemmel tehát a fegyelmi eljárást, illetve a fegyelmi határozat tárgyában folyamatban levő munkaügyi eljárást meg kell szüntetni. A dolgozó jogutóda azonban — fegyelmi eljárás lefolytatásának hiányában is — vitathatja a munkáltatónak a károkozással kapcsolatos minősítését." Az elmondottak megfelelően irányadók arra az esetre is, amikor a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás mellőzésével szabták ki a fegyelmi büntetést [Mt. 56. § (2) bekezdés]. MK 64. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) /. A szolgálati felettes, a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság a fegyelmi büntetést megfelelő esetben enyhítheti, viszont súlyosabb büntetést nem állapíthat meg, mint amilyent a munkáltató eredetileg kiszabott. II. A munkaügyi vitát elbíráló szolgálati felettesnek, a munkaügyi döntőbizottságnak, illetőleg a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a munkáltató által kiszabott fegyelmi büntetést a munkaügyi rendelkezésekben meghatározott fegyelmi büntetések körén kívül eső intézkedésre változtassa. így nem mondhatja ki azt, hogy a dolgozó munkaviszonya nem fegyelmi elbocsátással, hanem felmondás folytán szűnt meg. I. A szolgálati felettes, a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság — a jogszabályok keretei között — csupán azt vizsgálhatja, hogy a fegyelmi határozat törvényes-e, továbbá, hogy fegyelmi úton történt elbocsátás esetén az adott munkaviszony megszüntetési módnak megfelel-e a munkakönyvi bejegyzés. A fegyelmi határozat ellen benyújtott kérelem vagy kereset folytán azt kell vizsgálni a szükséges bizonyítás felvételének eredményeként, hogy a dolgozó a terhére rótt vétkes kötelezettségszegést elkövette-e. Ezek után az mérlegelendő, hogy a kiszabott büntetés az ügy összes körülményére — különösképpen a fegyelmi büntetésben részesített és a munkáltató többi dolgozója munkafegyelemre nevelésére — tekintettel arányban áll-e a fegyelmi vétséggel. Ha e vizsgálat eredményeképpen az állapítható meg, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés túlzottan súlyos, úgy azt enyhíteni kell. 72