Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A Munkaügyi Kollégium 39. számú állásfoglalása arra nézve ad iránymutatást, hogy a leltárfelelősségre alapított hatvannapos jogvesztő határidőt miként kell figye­lembe venni a büntetőeljárásnak a nyomozati szakban történő megszüntetése esetén. E kollégiumi állásfoglalás azonban nem ad választ arra a gyakorlatban ismételten felmerült kérdésre, hogy ha a leltárhiánnyal összefüggésben indult büntetőperben sem a sértett, sem az ügyész a polgári jogi igényt nem érvényesíti, és a bíróság a tár­gyalás eredményeként eljárást megszüntető határozatot, illetőleg felmentő vagy marasztaló ítéletet hoz, de azt a munkáltatónak (sértettnek) kézbesíteni nem kell, akkor a leltárfelelősségre alapított igény érvényesítésére megállapított hatvannapos jogvesztő határidő mikor veszi kezdetét. A kereskedelmi dolgozók leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló 50/1985. (XI. 6.) MT számú rendelet (R.) 10. §-ának (1) bekezdése szerint a leltárelszámolás eredménye alapján az igazgató indokolt írásbeli határozatban kötelezi a dolgozót a leltárhiány megtérítésére. Az (R.) 10.§-a (3) bekezdésének rendelkezése szerint a ha­tározatot a leltárfelvétel befejezését követő hatvan nap alatt kell az érdekelt dolgozó­val írásban közölni. Büntetőeljárás esetén a határidő a nyomozóhatóság, illetőleg a bíróság jogerős határozatának közlését követő nappal kezdődik. Az 1979. évi 4. számú, illetve az 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelettel módo­sított 1973. évi I. törvény (Be.) 116. §-ának (3) bekezdése szerint a határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezést tartalmaz. Ha az érdekelt szerv a társadalmi tulajdon védelmének szempontjait szem előtt tartva, polgári jogi igényét a büntetőeljárásban érvényesíti, úgy vele az ügydöntő határozatot közölni kell. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a polgári jogi igényt az ügyész érvényesíti [Be. 55. § (4) bekezdése]. Abban az esetben, ha az érdekelt szerv kizárólag sértettként szerepel a büntető­eljárásban és a polgári jogi igényt az ügyész sem érvényesíti, a Be. szerint a határoza­tot nem kell kézbesíteni részükre. Az igazságügyminiszter a Be. 404.§-a (1) bekezdésének h) pontjában arra kapott fel­hatalmazást, hogy összeállítsa a bírósági határozatok megküldésének szabályait. E felhatalmazás alapján az igazságügyminiszter 112/1979. (IK. 9.) IM számú utasítása rendelkezik —• a Be.-ben meghatározott eseteken kívül — a bírósági határozatok megküldéséről. Az utasítás sem rendeli el azonban a határozat kézbesítését a kizáró­lag sértettként szereplő érdekelt szerv részére abban az esetben, ha a büntetőeljárásban a polgári jogi igényt sem a szerv, sem pedig az ügyész nem érvényesítette. Ebből követ­kezik, hogy a bíróság által a tárgyalás alapján hozott, az eljárást megszüntető végzést, illetőleg felmentő vagy marasztaló ítéletet a munkáltató (sértett) részére a bíróságnak nem kell megküldenie. A büntetőeljárás során hozott ítélet a módosított Be. 395. §-a szerint emelkedik jogerőre. így a (2) bekezdés rendelkezésének megfelelően: „Az első fokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen a) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni, illetőleg a fellebbezést visszavonták, 61

Next

/
Thumbnails
Contents