Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)
a helyzet 1961. április 1-je előtt következett be, a felelősség szempontjából a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendeletnek a 93.§-a az irányadó. b) A foglalkozási betegség rendszerint hosszabb időn át érvényesülő tényezők fokozatos, egyre súlyosbodó hatásaként következik be. A sérelem kártérítési kötelezettséget akkor eredményez, amikor a dolgozó munkaképesség-csökkenése — nagyságánál fogva — már akadályozza a dolgozót addigi munkakörének megfelelő ellátásában, és ezért nemcsak egészségi, de vagyoni hátrányt is szenved. Az Mt. 62. §-án és az Mt. V. 83. §-án alapuló kártérítési kötelezettség tehát azt a munkáltatót terheli, akinél a foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben a dolgozónak a foglalkozási betegségéből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése keresetveszteséget okozott. így pl. ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó egymást követően négy különböző munkáltatónál dolgozott foglalkozási ártalomnak kitett munkahelyen, de csak a negyedik, tehát az utolsó munkáltatónál jelentkezett keresetveszteséget okozó módon a munkaképesség-csökkenése, akkor ez a negyedik munkáltató a felelős a kárért. Ezek szerint, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó egymást követően több munkáltatónál dolgozott foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben, a foglalkozási betegségből folyóan őt ért kárért az a munkáltató felel, amelyiknél a dolgozót utoljára foglalkoztatták ilyen munkakörben. Ez a munkáltató pedig a dolgozó részére kifizetett kártérítést nem háríthatja át a korábbi munkáltatóra vagy munkáltatókra azon az alapon, hogy a dolgozó egészségromlása, foglalkozási betegsége kialakulásában az ott végzett munka is közrehatott. MK 34. szám (Az MK 118. sz. és az MK 124. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Abban az esetben, ha a dolgozó 1961. április 1-je előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, ennek következtében a keresete csökkent, és társadalombiztosítási baleseti járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban 1961. április 1-je után került rokkantsági nyugállományba, az átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja különbözetének megtérítése iránt támasztott igényét a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 93. §-a alapján kell elbírálni. Az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át kell viszont alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozónak — a munkaképesség-csökkenése ellenére —1961. április hó 1-je előtt keresetvesztesége nem volt. Az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 83. §-a szabályozza a munkáltató felelősségét azért a kárért, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszony keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. A 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet (R.) folytán időközben hatályát vesztett 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 14.§-ának (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az említett felelősségi szabályt 54