Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A gyakorlatban bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy ha a havidíjas dolgozó más munkakörű dolgozót egymást követő több alkalommal helyettesít, a más munkakörnek megfelelő munkabérre igényt tarthat-e akkor, ha az egyes helyettesítések időtartama harminc napon túl nem terjedt, de a több alkalommal történt helyettesítések időtartama a harminc napot meghaladja. E vitatott kérdés helyes megoldását illetően a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 51. §-ának (3) bekezdéséből kell kiindulni. E szerint a havidíjas dolgozót magasabb munkakörű dolgozó helyettesítése esetén a más munkakörnek megfelelő munkabér akkor illeti meg, ha egyfolytában harminc napon túl helyettesít. Az említett jogszabály rendelkezésére tekintettel nem lehet kétséges, hogy a havidíjas dolgozó a harmincegyedik naptól kezdődően helyettesítési díjra jogszerűen csak akkor tarthat számot, ha az egyes helyettesítések időtartama egyfolytában harminc napon túl terjedt. Ebből pedig az is következik, hogy ha a helyettesítés több alkalommal történt ugyan, de a helyettesítés esetenként harminc napnál rövidebb időtartamú volt, a helyettesítési díjra való jogosultság elbírálásánál az egyes helyettesítési idők tartamát nem lehet összeadni. MK 17. szám (Az MK 94. sz. és 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A napi pihenőidő az a folyamatos tizenegy, de a kollektív szerződésben meghatározott esetekben legalább nyolc órai időtartam, amelyet a munkáltató a dolgozó részére napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között pihenésre köteles biztosítani. A dolgozó folyamatos munkavégzésének és egészsége megóvásának, munkakészsége megtartásának biztosítása érdekében az Mt. 38.§-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a dolgozó részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között egybefüggő, legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani. A kollektív szerződés egyes munkakörökben ennél rövidebb, de legalább nyolc óra pihenőidőt is megállapíthat. A munkáltatónak tehát a dolgozó részére napi pihenőidő fejében legalább tizenegy, illetve a kollektív szerződésben meghatározott esetekben legalább nyolc óra egybefüggő folyamatos időtartamot kell biztosítania, s túlmunkát is csak úgy szabad elrendelnie, hogy a napi pihenőidő egybefüggően biztosítva legyen. Ha a munkáltató a napi munka befejezésétől a másnapi rendes munkakezdés időpontjáig a tizenegy, illetve nyolc óra pihenőidőt nem biztosította, másnap a dolgozó az Mt. 38. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest csak olyan időponttól kötelezhető munkára, hogy a tizenegy, illetve a nyolcórás pihenőidő számára biztosítva legyen. A dolgozónak a munkabérhez való jogát nem érinti, ha a tizenegy, illetve a nyolcórás pihenőidő biztosítása miatt a másnapi munkakezdés eltolódik. A kifejtetteket a készenlét elrendelésénél is megfelelően tekintetbe kell venni, azzal azonban, hogy a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendeletnek a 19/1976. (XII. 28.) MüM 35