Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

tői munkakört betöltő dolgozókat is) a maguk területén határozottan fellépnek-e a munkáltató gazdasági célkitűzéseinek elérése érdekében, a fegyelmezett, hatékon} munkavégzés biztosítása végett a munkafegyelem megsértése ellen. A bírósági döntésnek elő kell segítenie a megalapozott vezetői intézkedések hatályosulását. Az ilyen természetű jogviták elbírálása során törekedni kell arra, hogy a döntés ne csökkentse a gazdálkodással szemben fennálló fokozódó követelmények között különösen indokolt vezetői fellépést. Indokolt ugyanakkor a megfelelő fellépés azokkal a vezetőkkel szemben, akik eltűrik a lazaságot, a munkaidőalap rossz kihasználását, indokolatlan csökkentését, az alacsony hatékonyságú munkát, és nem tesznek meg minden elvárhatót a szervezett munkavégzés feltételeinek biztosítására. Egyébként is szigorú mércét kell alkalmazni a vezetőkkel szemben támasztott magasabb követelmények teljesítésének elbírálásánál. Mindezekre figyelemmel kell lenni a vezetők felelősségre vonása és az ezzel kapcsolatban keletkező munkaügyi és szövetkezeti tagsági viták során. 14