Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MKT—PKT—GKT 1/1979. szám A Pp. 103. §-a (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából azt a szabad szombatot is munkaszüneti napnak kell tekinteni, amikor a bíróságon a munka szünetel. A Pp. 103. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Az MK 69. számú állásfoglalás kimondotta, hogy e szabály helyes értelme szerint az ott említett munkaszüneti napon az Mt. V. 45. §-ának (1) bekezdésében felsorolt munkaszüneti napok mellett a vasárnapot is érteni kell, mert a munka általában vasárnap is szünetel, s így a fél pl. a beadványt vasárnap sem tudja a bíróságon benyújtani. Az 1021/1979. (IX. 12.) Mt. h. számú határozat rendelkezése alapján az államigazgatás, valamint az igazságszolgáltatás területén egységes munkarendet kell alkalmazni úgy, hogy a szabad szombat azonos napokra essék. Ez azt jelenti, hogy a fél ezentúl az eljárási cselekmények szempontjából ezen a napon is ugyanolyan helyzetbe kerül, mint a munkaszüneti napokon, illetve vasárnap. Ehhez képest a Pp. hivatkozott rendelkezésének szemszögéből e szabad szombatnak is a munkaszüneti nappal egy tekintet alá kell esnie. 162