Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

álló dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadság illeti meg". E törvényszakasz végrehajtásáról szóló 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet (R.) 78.§-ának (1) bekezdése állapítja meg azt, hogy a fizetett szabadság szempontjából egész éven át folyamatosan dolgozó tagnak azt kell tekinteni, aki a termelőszövetkezetben az előző évben túlmunka nélkül 2300 munkaórát teljesített. A Tv. 62.§-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint „a termelőszövetkezet az alapszabályban meghatározott feltételekkel és mértékben más tagok részére is biztosíthat fizetett szabadságot". E rendelkezés helyes értelme szerint fizetett szabadságban részesíthető az a termelőszövetkezeti tag is, aki az előző évben túlmunka nélkül 2300 munkaóránál kevesebbet teljesített. Ilyen esetben a fizethetőség lehetőségét, a fizetés feltételeit és mértékét az alapszabályban kell meghatározni. Ezeknek az alapszabályban történő meghatározása a termelőszövetkezet elhatározásától függ. A Tv. idézett rendelkezése a „biztosíthat" szóhasználattal, annak nyelvtani értelmezése szerint csupán ennek lehetőségét adja, de nem teszi ezt kötelezővé a termelőszövetkezet részére. E szabályozási lehetőséget feltétlenül indokolttá teszi az, hogy eltérőek az egyes szövetkezetek gazdasági helyzete és lehetősége, munkaerőhelyzetük. A jogszabályalkotó ezzel is erősíteni kívánta a szövetkezetek önkormányzatát és ebből eredően a belső szabályozási jogkörét. Ennek keretében annak meghatározását, hogy indokolt-e, és ha igen, mennyi munkaórát teljesítő tagoknak — továbbá milyen mértékű legyen a szabadság fizetése. Arra az esetre pedig, ha az alapszabály biztosít fizetett szabadságot olyan tagok részére is, akik a 2300 munkaórát nem teljesítették, a jogszabály maga határoz meg egyes korlátozó feltételeket. így az R. 78.§-ának (1) bekezdése szerint — figyelemmel az R. 77.§-ának (3) bekezdésére is — nem biztosítható az alapszabályban sem fizetett szabadság annak a tagnak, aki a termelőszövetkezet által megállapított munkaidőt — tagonként legalább évi 1500, nők által 1000 munkaóránál kevesebb munkaórát teljesített. Továbbá az R. 78.§-ának (2) bekezdése értelmében évi 1000, 1500, illetve 2300 munkaóra teljesítményhatárok közötti munkavégzés esetén a fizetett szabadság mértékét a végzett munkaidővel arányosan kell megállapítani. Mindezekből következik, hogy az R. 78. §-ának (4) bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki az előző évben túlmunka nélkül 2300 munkaóránál kevesebbet teljesített, csak akkor biztosítható fizetett szabadság, ha erről a termelőszövetkezet alapszabálya kifejezetten rendelkezik. Ilyen rendelkezés hiányában tagsági vita keretében a termelőszövetkezetet tagja részére szabadság fizetésére kötelezni nem lehet. 157