Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

kakörök jegyzékében felsorolt munkakörben töltött idők figyelembevételénél közömbös, hogy az ilyen munkaviszonyokban van-e és milyen tartalmú megszakítás. A T. 39. §-a értelmében viszont korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) eltöltött idő igazolása esetében is csak az részesíthető korkedvezményes öregsági nyugdíjban, aki az ehhez szükséges szolgálati időt megszerezte. A T. 56. §-a értelmében, akinek a szolgálati idejében Öt évnél hosszabb megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati idejét abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítás után ötévi szolgálati időt szerzett. MK 43. szám (Az MK 59. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A bíróság az özvegyi nyugdíj megállapítása iránt indított perben az érdemtelenséget csak akkor vizsgálhatja, ha a férj az érdemtelenséget érvényesítette, de erről korábbi ítélet még nem döntött, vagy ha a férj az érdemtelenség megállapítása iránti szándékát kifejezte, de erre irányuló per megindításában akadályozva volt. Az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (2) bekezdése értelmében az elvált, továbbá a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélő nőnek állandó özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a) a. férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy b) tartásra való érdemtelenséget a bíróság nem állapította meg, és az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tizenöt éven belül bekövetkeztek. A XXXVII. számú polgári elvi döntéssel módosított V. számú polgári elvi döntés indokolásából kitűnően az érdemtelenség felvetése a férjnek olyan személyes joga, amelynek gyakorlása másra általában nem szállhat át. A férj a nő érdemtelenségét akár a bontóperben, akár tartási perben felvetheti, vagy evégből a Csjt. 22.§-ának 2. bekezdésében említett eseten kívül utóbb is pert indíthat. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a férj az érdemtelenség alapjául szolgáló tényekről korábban is tudott. A férj helyett harmadik személy ilyen pert csak akkor indíthat, ha a férj a per megindítása iránt a szándékát kifejezte, de annak megindításában élete végéig akadályozva volt, vagy ha a férj akadályoztatását éppen az érdemtelenség alapjául szolgáló magatartás idézte elő és a körülményekből alaposan következtethető, hogy a nő érdemtelenségének megállapítása iránt fellépett volna. Ha tehát a férj az érdemtelenséget az előzőek szerint nem hozta fel, ebben a kérdésben a bíróság az özvegyi nyugdíj megállapítása iránt indított perben nem foglalhat állást. Ha viszont a férj az érdemtelenséget érvényesítette, de ebben a kérdésben korábbi bírói ítélet nem döntött, vagy ha a férj az érdemtelenség megállapítása iránti szándékát kifejezte, de az erre irányuló per megindításában akadályozva volt, a nyugdíjperben a bíróság az érdemtelenség kérdésében viszontkereset nélkül is állást foglalhat. 138