Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Ezekre figyelemmel a szakiskolai tanulók e minőségben eltöltött ideje nem minősül „szakmunkás tanulóviszonynak", ezért az 1975. évi II. törvény 54. §-a (1) bekezdésének d) pontja és a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 100. § (1) bekezdése szerinti szolgálati időnek nem tekinthető, ennélfogva a nyugellátás megállapításánál sem vehető figyelembe szolgálati időként. MK 132. szám A munkáltató (vállalat, szövetkezet) nem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel (határozat, fizetési felszólítás) anyagi igényét az elhunyt dolgozó (alkalmazott, tag) örököseivel szemben. Ezt az igényét vagy a munkajog, vagy a szövetkezeti jog anyagi jogi szabályai szerint az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti. A dolgozó halálával mind a munkaviszony, mind a tagsági viszony megszűnik. A továbbiakban nincs meg annak a lehetősége, hogy a felek egymással szemben jogaikat gyakorolhassák, illetőleg kölcsönösen fennálló kötelezettségeiknek eleget tegyenek. E jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek ugyanis csak azok tényleges fennállása esetén léteznek. Ebből viszont következik, hogy a munkáltató anyagi igényét — munkáltatói intézkedéssel — csak a vele jogviszonyban álló dolgozójával szemben érvényesítheti, mert a dolgozó örököse a volt dolgozónak csupán azokat a vagyoni jogait szerzi meg, amelyek az öröklés tárgyai lehetnek, azonban sem a munkaviszonyát, sem a tagsági viszonyát nem folytatja. A munkáltató tehát nem hozhat az örökössel szemben anyagi igénye kielégítésére irányuló határozatot. Ez azonban nem zárja el attól, hogy a volt dolgozójával szemben fennálló jogos anyagi igényét annak örökösével — örököseivel — szemben érvényesítse. Ezt azonban — munka-, illetve tagsági viszony hiányában — csak az általános hatáskörű bíróság előtt teheti meg. Következik ez abból is, hogy az elhalt dolgozó tartozását (pl. a munkáltatónak okozott kárt) örökhagyói tartozásnak kell tekinteni, és mint ilyen, a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében hagyatéki tartozásnak minősül. Az örökös pedig a hagyatéki tartozásokért a Ptk. 678—679. §-ai szerint felelős. A munkajogi, illetve a szövetkezeti tagsági jogviszonyra vonatkozó szabályoknak csupán a tartozás jogalapjának és összegszerűségének megállapítása szempontjából van jelentősége. Amennyiben azonban a munkáltató a dolgozót még életében valamely jogcímen fizetésre kötelezte, ezt a határozatot az elhalt dolgozó örököse — az MK 35. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint — a munkaügyi vitát elbíráló szervek előtt támadhatja meg. 119