Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)
[6/1985. (1.17.) MT számú rendelettel módosított 10/1982. (IV. 16.) MT számú rendelet 5. §-ának (2) bekezdése] nem változtat azon a tényen, hogy a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságának idó'tartama alatt eltartásáról férjének kell gondoskodnia. Egyébként a tartási perekben folytatott ítélkezési gyakorlat is ezt az elvet tükrözi. Eszerint a kisgyermekes anyák tartására az apát akkor is kötelezik, ha az anya gyermekgondozási segélyben részesül. MK 129. szám Az MK 100. számú állásfoglalás módosításáról. (A módosítás átvezetve az említett állásfoglaláson.) MK 130. szám A gazdasági társulás magasabb vezető állású dolgozójának — a munkaügyi vita fórumaként — nincs szolgálati felettese, s így munkaügyi vitájával közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulhat. A magasabb vezető' állású dolgozók munkaügyi vitáit a sérelmes intézkedést hozónak közvetlen felettese (szolgálati felettese) bírálja el [Mt. V. 89. § (1) bekezdése]. A gazdasági társulás (1978. évi 4. sz. tvr.) magasabb vezetó' állású dolgozója az igazgató és az igazgatóhelyettesi munkakört ellátó az a dolgozó, akivel szemben a munkáltatói jogokat az igazgatótanács, illetve az igazgatóság gyakorolja [12/1978. (IX. 5.) MüM számú rendelet 5. § (2) bekezdése]. A gazdasági társulás felett az állam törvényességi és ágazati szakmai felügyeletet, valamint pénzügyi-gazdasági ellenó'rzést gyakorol [1978. évi 4. sz. tvr. 23. § (1) bekezdése]. Az említett felügyeletet, illetve ellenó'rzést gyakorló szerv azonban sem jogállását, sem szervezeti helyzetét tekintve nem azMt. V. 89. §-ának (1) bekezdése szerinti „közvetlen felettese a sérelmes munkáltatói intézkedést hozó igazgatótanácsnak vagy igazgatóságnak, s így — a munkaügyi vita fórumaként — nem szolgálati felettes az említett magasabb vezetó' állású dolgozók szempontjából sem. Ebből azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az említett magasabb vezető állású dolgozók a sérelmesnek tartott munkáltatói intézkedést nem tehetik vitássá. Az Mt. 4. §-a értelmében a dolgozó a munkaviszonyból folyó igényeinek érvényesítése céljából, valamint — ha jogszabály kivételt nem tesz — a munkáltató ránézve sérelmes intézkedése ellen a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat. E rendelkezésből következik, hogy a magasabb vezető állású dolgozónak az a joga, hogy a munkáltató sérelmes intézkedése ellen fellépjen, egymagában azzal nem vész el, hogy nincs az Mt. V. 89.§-ának (1) bekezdése szerint olyan szolgálati felettese, ahová kérelmét előterjesztheti. Nincs ugyanis olyan rendelkezés, amely a kérelme előterjesztésé'nek e lehetősége alól kivételt állapítana meg. 117