Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 124. szám (Időközben történt jogszabályváltozásokra tekintettel több kollégiumi állásfoglalást módosított, illetve hatályon kívül helyezett. A módosítás átvezetve az érintett állásfoglalásokon.) MK 127. szám Ha a kiskereskedelmi vagy vendéglátó vállalat üzleteiben új üzemelési formára kíván áttérni, és ennek érdekében egyes dolgozók munkaviszonyát is lényegesen érintő intézkedéseket kell tennie, ezek az intézkedései átszervezésnek minősülnek. A szabadkasszás kiskereskedelmi és vendéglátó egységekről szóló 5/1972. (III. 16.) BkM számú rendelet előírása szerint a szabadkasszás egység vezetőjét az alkalmazási feltételekkel rendelkező személyek közül a vállalat igazgatója választotta ki legfeljebb három évre. E jogszabályra figyelemmel a vállalatok a szabadkasszás üzletek vezetőivel általában határozatlan időre és változó munkahelyre szóló munkaszerződést kötöttek, amelyhez a szabadkasszás egység vezetésére vonatkozó — meghatározott időre a munkaszerződés feltételévé is váló — megállapodás kapcsolódott. A határozott idŐ eltelte a munkaszerződésnek ezt a határozott idejű kikötését megszüntette, a határozatlan időre szóló munkaviszonyt azonban nem érintette. A szabadkasszás üzemelési formának a bevezetése kétségkívül komoly haladást jelentett a kereskedelmi és vendéglátó hálózat munkája hatékonyságának javítása terén. Ezzel az üzemelési formával kapcsolatban azonban — az idők folyamán — több olyan probléma merült fel (pl. a bevételek elszámoltatása, a nem vállalati tulajdont képező áruk értékesítésestb.), amelyet az ellenőrzések fokozásával, illetve újabb ellenőrzési módszerek bevezetésével már megoldani nem lehetett. Ezért központi döntés alapján a szabadkasszás elszámolást meg kell szüntetni, és az ilyen üzletekben más üzemelési formát (szoros elszámolást, szerződéses, illetve bérleti rendszert) kell alkalmazni. Az 5/1972. (III. 16.) BkM számú rendeletet módosító 15/1980. (IX. 30.) BkM számú rendelet ezzel összhangban tiltotta meg — néhány kivételtől eltekintve — az üzletek szabadkasszás elszámolásra való kijelölését, egyúttal előírta, hogy állami vendéglátó üzlet 1983. január hó 1. napjától szabadkasszás elszámolásban nem üzemeltethető. Eltérő felfogások alakultak ki azonban a szabadkasszás üzletvezetőkkel kötött munkaszerződések módosíthatósága kérdésében. Ezzel összefüggésben elöljáróban kell kiemelni, hogy a szabadkasszás üzemeltetési formának más, pl. a szerződéses üzemeltetési formával való felváltása ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy az üzleteknek a korábbinál hatékonyabb működése váljék lehetővé. Ennek a célnak az elérése érdekében a vállalatnak — gazdálkodási koncepcióinak megfelelően — gyakran a dolgozók munkaviszonyát is lényegesen érintő intézkedése115