Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

elfojtsa a dolgozók véleménynyilvánítását s eltávolítsa azokat, akik bírálatukkal, közérdekű észrevételeikkel és ténykedésükkel hozzá kívánnak járulni a munkáltató működésének megjavításához és a hibák és visszaélések feltárásához. MK 96. szám (Az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Azt a dolgozót, aki munkáltatója utasítására ideiglenes jelleggel külföldön munkát végez, a kiküldetés tartama alatt átlagkereset vagy a megállapodás alapján meghatározott kereset illeti meg akkor is, ha a kiküldetés alatt túlmunkát teljesít. Ellentétes ítélkezési gyakorlat merült fel abban a kérdésben, hogy a munkáltatója utasítására külföldön kiküldetést teljesítő dolgozó az általa ténylegesen végzett túlmunkáért külön díjazásra (túlóradíjra) igényt tarthat-e vagy sem. Az ideiglenesen külföldi kiküldetést teljesítő dolgozók költségtérítéséről szóló 9/1986. (VII. 8.) ÁBMH számú rendelkezés 3.§-ának (3) bekezdése szerint a külföldi kiküldetés tartama alatt a kiküldöttet munkabérként átlagkereset vagy a megállapodás alapján meghatározott kereset illeti meg. E rendelkezésből az következik, hogy azt a dolgozót, aki munkáltatója utasítására ideiglenes jelleggel külföldön munkát végez, a kiküldetés időtartama alatt a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7. §-ában meghatározott átlagkeresete vagy a megállapodás alapján meghatározott kereset illeti meg akkor is, ha a kiküldetés alatt túlmunkát teljesít. Ezt meghaladó díjazásra — tehát pl. túlmunkadíjazásra — a fentiekből következően a dolgozó nem tarthat igényt. MK 97. szám Az Mt. 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából „kisgyermekes anya" az a dolgozó nő, aki hat éven aluli gyermeket nevel, illetve gondoz. Kisgyermekes anyának kell tekinteni azt a dolgozó nőt is, akinek gyermeke az általános iskolai tanulmányait iskolaérettség hiányában nem kezdhette meg. Az „azonos feltételek" körébe tartozik az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltétel. Az Mt. 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint „a terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményekre tekintettel megtagadni nem szabad. Az alkalmazásnál a terhes nó't és a kisgyermekes anyát azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni." Az idézett rendelkezés tehát a terhes no és a kisgyermekes anya alkalmazásának kötelezettségét írja elő azzal, hogy azonos feltételek esetén őket kell előnyben részesíteni. 100