Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

16 ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT A hagyatéki vagy póthagyatéki eljárás során érvelhettek volna a peres felek vagy azok valamelyike azzal, hogy az örökhagyók nevén álló ingatlan nem hagyaték, mert azt ők még 1942-ben érvényes adásvételi szerződéssel megvásárolták, csak tulajdonjoguk telekkönyvi bejegyzése maradt el. Ebben az esetben a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 64. §-ának (2) bekezdése értelmében a hagyatéki eljárás során az illetékes közjegyző előtt a feleknek módjukban állott volna az adásvételre vonatkozó okiratot felmutatni, vagy annak hiányában a közjegyző által engedélyezett megfelelő határidő alatt indított perben hozandó ítélettel kellett volna a hiányzó szerződést pótoltatni. Egy ilyen pernek a peres felei az örökösök. Az alperesnek az a védekezése, hogy a per nem érdekli, és nem ellenzi azt, hogy az ingatlan teljes egészében a felperes nevére kerüljön, kellő súllyal nem vehető figyelembe abban az esetben, ha örökösi minőségét kétséget kizáróan megállapítják. Ha pedig ilyen eljárás után az ügyben annak a megállapítására került volna sor, hogy 1942-ben érvényes adásvételi szerződést kötöttek az ingatlanra, akkor azokat a további tényeket kellett volna felderíteni, amelyek szerint az alperes tulajdoni illetőségét 1960-ban - állítólag - a felperes és a férje érvényes szerződéssel megvásárolták. A felperesnek ennek a megállapítására is okiratot kellett volna felmutatnia, ... vagy a szükséghez képest a hiányzó okiratot bírói ítélettel kell pótoltatnia. Az alperes perbenállására azonban - ha emiatt perre van szükség - ebben az esetben is szükség van. Megjegyzendő, hogy az utóbbi esetben a felperes férjének felperesként való perbenállása is elkerülhetetlen, mert ő is szerző fél, és az ő jogát a felperes a saját nevében nem érvényesítheti. Mivel azonban a jelen ügyben a bíróságok a most kifejtettekhez képest a tényállást körültekintően felderíteni elmulasztották, döntésük megalapozatlan. Téves a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett az az álláspont, hogy a peres felek a telekkönyvi állapotot csak hagyatéki eljárás keretében rendezhetik, mert amennyiben az 1942. évi adásvételre okiratot tudnak felmutatni, vagy annak hiányát bírói ítélettel pótolják, akkor a hagyatéki eljárásból a per tárgyát tevő ingatlan kimarad. A rendezés módja a felekre már csak azért sem közömbös, mert egyrészt törvényszerű elrendezés csak a tényleg kialakult jogi helyzetnek megfelelően lehetséges, másrészt ha kiderül az, hogy a felek nagyanyjuktól és anyjuktól a házat már 1942-ben érvényesen megszerezték, és ezzel kapcsolatban a vagyonátruházási illetéket is kifizették, újból ez után az ügylet után az illetékkel nem tartoznak, míg a netán szükséges mostani hagyatéki eljárás és hagyatékátadás illetékfizetési kötelezettséggel jár. Sor kerülhet ugyan arra, hogy amennyiben hagyatéki eljárásra és hagyaték átadásra lesz szükség, ennek a pernek a tárgyalását felfüggeszti a bíróság, de ez nem lehet akadálya annak, hogy a jogban járatlan felek ezt a rendezetlen és nyilván rendezésre érett ügyet... véglegesen és hiánytalanul elrendezzék (P. törv. I. 20. 712/1967. sz., BH 1967/11. sz. 5507.). 8. Az ingatlan hagyatéki jellegén nem változtat az, hogy az örökhagyó halála után az ingatlant kisajátították; az örökhagyó halála után történt kisajátítás esetén a hagyaték tárgya nem a kisajátítási kártalanítás összege, hanem a halál idejében az örökhagyó tulajdonában volt ingatlan (Ptk. 598., 673. §).