Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

14 ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT birtokosa, c) a biztosított örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. Eszerint tehát a biztosított örököse akkor minősül kedvezményezettnek, ha nincs szerződésben megjelölt kedvezményezett, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. Ez a rendelkezés azzal áll összefüggésben, hogy az életbiztosítási szerződésben is mindenképpen szerepelnie kell olyan személynek, akinek részére a biztosító a biztosítási esemény bekövetkeztekor a biztosítási összeget köteles kifizetni, illetőleg aki a biztosítási összeg felvételére jogosult. Ha a kedvezményezett kijelölése nem történt meg és nem állítottak ki bemutatóra szóló kötvényt sem, erre az esetre maga a törvény határozza meg, hogy ki, illetőleg kik jogosultak a biztosítási összeg felvételére. A törvény említett rendelkezése tehát a szóban levő esetekben az életbiztosítási szerződés tartalmává válik, a biztosítási összeg felvételére jogosult személy hiányzó kijelölését pótolja. Ilyenkor kedvezményezettnek a biztosított örököseit kell tekinteni, akik tehát nem az örökösi, hanem a törvény rendelkezésének megfelelően a kedvezményezetti minőségüknél fogva - vagyis közvetlenül az életbiztosítási szerződés alapján - tarthatnak igényt a biztosítási összegre. A törvény azzal, hogy az említett esetben az örököst kedvezményezettnek minősíti, egyben az életbiztosítási összegből való részesedés mértékét is meghatározza. Az örökösnek mint kedvezményezettnek a törvényben meghatározott joga a Ptk. öröklési szabályaiban meghatározott tartalmú jogosultságot jelent. Ellenkező esetben a Ptk. 560. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés nem szüntetné meg az életbiztosítási összeg felvételére való jogosultság tekintetében fennálló bizonytalanságot olyan esetben, amikor több örökös van, tehát nem tölthetné be azt a funkciót, amelyet pedig a törvényhozónak a vonatkozó rendelkezések logikai összefüggéséből is kitűnő szándéka szerint betölteni hivatott. Az említett rendelkezés nemcsak a kedvezményezettek személyét jelöli meg, hanem meghatározza egyben a kedvezményezetti jogosultság tartalmát is: az örökösnek mint kedvezményezettnek annyi joga van, amennyi őt mint örököst megilletné. Ez következik abból is, hogy az említett rendelkezés általában „örökös"-t említ anélkül, hogy különböztetne törvényes és végrendeleti örökös között. Mindez az életbiztosítási összeg ilyen jellegét nem szünteti meg, nem teszi azt hagyatékká, arra tehát az örökhagyó esetleges hitelezői jogszerűen nem támaszthatnak igényt. Az öröklési jog szabályai - a Ptk. 560. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés folytán - csak mint a kedvezményezettek személyét és a kedvezményezetti jogosultság tartalmát meghatározó rendelkezések jönnek figyelembe. A fentiek szerint tehát abban az esetben, ha az elhunyt biztosított után végrendelet nem maradt, a törvényes örökösök - mint a Ptk. 560. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében kedvezményezettek - a törvényes öröklés szabályai szerint osztoznak az életbiztosítási összegen. A túlélő házastársat is az öröklési jog szabályaiban meghatározott tartalmú haszonélvezeti jog illeti meg. Végrendelkezés esetében pedig az egyegy örököst megillető kedvezményezem' jogosultság mértékét (arányát) illetően a végrendeleten alapuló öröklésre vonatkozó jogszabályok jönnek figyelembe. Az ági örökösök - ilyen minőségükben - természetszerűen nem lehetnek kedvezményezettek, mert a biztosítási összeg nem olyan jellegű, hogy ezzel kapcsolatban ági öröklésnek egyáltalán helye lehetne.