Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A felperesek egyebek mellett azt kérték keresetükben, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a filmvetítés megszüntetésére, mert a filmvetítés zavarja a nyugalmukat. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a filmvetítést minden alkalommal 22 óráig fejezzék be, és a filmhangot ne a legnagyobb erősítési fokozattal sugározzák. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint nincs olyan jogszabály, amely a megengedett zajra számszerű értéket írna elő. A zajszintmérések eredménye alapján a felperesek nyugalmát a filmvetítéssel járó zajok nem zavarják olyan mértékben, amely szükségessé tenné a vetítés megszüntetését. A zaj csökkentése érdekében a felpereseknek is lehetőségük van a vetítés idejére az ablakok bezárására. Ezért elegendőnek látta a vetítés idejét 22 órán túl korlátozni és azt előírni, hogy ne alkalmazzák a legnagyobb hangerőt. A másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokú ítéletet, lényegében indokai alapján. A jogerős ítéletnek a filmvetítéssel kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peradatok szerint az alperesek a filmvetítést a moziüzemi vállalattal kötött szerződés alapján végzik. Arra azonban nincs adat, hogy az államigazgatási szervek a kertmozi üzemeltetésének rendjét milyen feltételekkel engedélyezték. Az államigazgatási engedély a kertmozi üzemeltetésének előfeltétele, ennek hiánya a filmvetítéstől való eltiltást eredményezheti. Nélkülözhetetlen ezért az államigazgatási szerv engedélyének beszerzése, amelynek becsatolására az alperesek kötelesek. A filmvetítés engedélyezése azonban nem jelenti azt, hogy a szomszédjogi szabályok megsértésével lehet e tevékenységet folytatni. A Ptk. 100. §-a előírja, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ez a tilalom összefügg az emberi környezet védelmével is. Az erre vonatkozó külön előírásokat [Ptk. 108. § (3) bek.] az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. tv. rendelkezései tartalmazzák. E törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint minden állampolgárnak joga van arra, hogy emberhez méltó környezetben éljen. Az emberi környezet megóvása érdekében védelem alatt áll - többek között - a települési környezet [9. § (1) bek.f) pontja]. A települési környezet védelme kiterjed a lakóterületekre [37. § (1) bek.]. Tilos a települési környezetben káros és veszélyes zajok előidézése (40. §). Nem szabad üzemben tartani a települési környezetben olyan gépeket, amelyek káros mértékű zajt okoznak (41. §). Káros mértékűnek kell tekinteni általában azt a zajt, amely meghaladja az előírt határértékeket. A zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendeletben írt felhatalmazás alapján a zaj- és rezgésterhelési határértékeket a 4/1984. (I. 23.) EüM rendelet rendelkezései állapítják meg. E rendelet 1. számú melléklete tartalmazza az üzemi létesítményekben folytatott tevékenységből származó zajterhelési határértékeket. A szórakoztatóipari létesítményekben alkalmazott hangosító berendezések üzemben tartásával kapcsolatban külön zajvédelmi szabályok nincsenek, így az előbb említettek erre az esetre is irányadók. A zaj károsító hatása szempontjából ugyanis annak van jelentősége, hogy milyen hatást fejt ki a környezetben. A táblázat szerint a megengedett egyenértékű hangnyomásszint 22 óráig 45 dB, 22 órától 35 dB. Az ezt meghaladó zajt a környezetvédelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából káros hatásúnak kell tekinteni. Ezt a mértéket pedig a szakértő által mért zajszint lényegesen meghaladta, mert a zaj átlagértéke 82