Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

hegesztési eljárásra és berendezésre, amellyel a felperes rendelkezett; ezt is átadta az alperesnek. A gyártás és értékesítés kezdeti időszakában a felperes személyesen végzett szolgáltatásokkal is közreműködött. A szabadalmi bejelentéseket utóbb az OTH elutasította, a termékféleségek közül kettő tekintetében az ipari mintaoltalmat engedélyezte ugyan, ezek közül az egyikre az oltalmat azonban megsemmisítették, a másikra pedig a megsemmisítési eljárás folyamatban volt. Az alperes a gyártást és értékesítést üzemszerűen megindította: az 1983. és 1984. évre a felperesnek a szerződés szerint kikötött díjakat kifizette. Az 1985-ben az alperesnél bekövetkezett vezetőváltozással is összefüggésben a felek viszonya megromlott. A felperes ellen büntető feljelentéseket tettek üzérkedés, illetőleg csalás miatt. A nyomozati eljárás mindkét ügyben megszüntetéssel végződött. A gyártás az alperesnél folytatódott, az ellenszolgáltatás teljesítését azonban az alperes megtagadta. Az 1985. és 1986. évben gyártott termékek után a szerződésben a „Ptk. 86. §-a szerint" meghatározott díjkulcsoknak megfelelően teljesítendő díjhátralék 112 769 Ft-ot, illetőleg 137 562 Ft-ot, összesen 250 331 Ft-ot tesz ki. A felperes az összeg megfizetése iránt nyújtott be keresetet. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt azzal védekezett, hogy a szerződési nyilatkozat helyes értelmezése szerint az alacsonyabb díjkulccsal járó díj is csak abban az esetben és addig teljesítendő, ha és ameddig a termékre nézve az oltalmat megadják. Az oltalom megszerzése viszont végül is nem járt sikerrel, következésképpen a termékek nem tekinthetők a felperes „szellemi alkotásának", ezért a díjkövetelésnek sincs alapja. Másrészt azzal érvelt az alperes, hogy a hasznosítási díj kikötése valójában színlelt szerződés, amely a feleknek a gyártásban történő együttműködéséért járó ellenszolgáltatást leplezi. Az együttműködés azonban 1985-ben megszűnt, a felperesnek később ilyen szolgáltatásai nem voltak, ezért ellenszolgáltatásra sem tarthat igényt. Az első fokú bíróság a keresetnek helyt adva az alperest 250 331 Ft és ennek törvényes késedelmi kamatai megfizetésére, valamint 11 000 Ft perköltség térítésére kötelezte. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása végett. Az első fokú eljárás során előadott védekezését hozta fel a fellebbezése indokaként. A felperes az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem helytálló. Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és lényegében helyes az elfoglalt jogi álláspontja is. A felperes a jelen bírósági eljárásban érvényesített követelését a hasznosítási szerződés megszegésére, illetőleg ennek jogkövetkezményeire alapította. Ez a szerződés részben szabadalomhasznosítási, illetőleg ipari mintaoltalom hasznosítási jogviszonyt rendez, attól a feltételtől függően, hogy az érintett termékekkel kapcsolatos oltalmat megszerzik. Valójában azonban az oltalmat nem adták meg, illetőleg megszüntették, ehhez képest a szerződésnek ezzel kapcsolatos rendelkezése, az oltalmazott termékeknek megfelelő díjkulcs-tarifa szerinti díjfizetés nem hatályos (Ptk. 228. §). A szerződés azonban nemcsak oltalmazott szellemi alkotások hasznosítási jogának engedélyezéséről és ennek megfelelő díjkikötésről szól, hanem a felperes részéről átadással teljesítendő szolgáltatásokról is. A felperes a termék gyártásához szükséges műszaki ismeretek, különleges eljárás „előírások", tervek, műszaki ismeretek szolgáltatását is vállalta és teljesítette annak érdekében, hogy az alperes a számára vagyoni hasznot jelentő gyártást és értékesítést eredményesen megtehesse. A felek ezt „a Ptk. 86. § szerinti" szolgáltatásnak minősítették, és ennek teljesítése ellenében az ellen77