Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni [Ptk. 236. § (1) bek.]. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt [Ptk. 236. § (3) bek.]. A megtámadási jog megszűnését eredményező jogszabályi feltételek [Ptk. 236. § (4) bek.] fennállásának hiányában az alperes jogosult volt az 1984-ben kötött találmányidíj-szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát érvényesíteni - annak ellenére, hogy a megtámadási határidő már eltelt. A kifogás útján érvényesített megtámadási jog megalapozottsága kérdésében ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a szerződéskötés idején a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt-e az értékkülönbség. Az alperes a feltűnően nagy értékkülönbség okát abban jelölte meg, hogy a felperesek díjazását nem a hasznos eredmény, hanem az árbevétel arányában határozták meg, és az utóbb ismertté vált hasznos eredmény lényegében alacsonyabb összegű díjazást indokolt volna, mint a szerződés szerinti díjazás. Az alperes ezen érvelése a szerződés eredményes megtámadására nem szolgálhat alapul. A szerződéskötés idején és az azt követő időben is a felek a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdéséből eredő jogosultságuk folytán a szerződés tartalmát szabadon állapíthatták meg, szabadon alakíthatták ki a szolgáltatás ellenértékét is. A feltalálóknak a szabadalmazott megoldás felhasználásával gyártott termék árbevétele arányában történő díjazása nem ütközik jogszabályba, nem ellentétes a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 11/1983. (V. 12.) MT rendelet 1. §-ának (1) és 2. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal. A fentiekből következik: az árbevétel arányában meghatározott díjazás utóbb kedvezőtlennek ítélt volta nem alkalmas a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között a szerződéskötéskor fennállott feltűnő értékkülönbség megállapítására. A szerződésnek a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, jelentősége van a szerződéskötés körülményeinek, a szerződés egész tartalmának, a forgalmi (érték-)viszonyoknak, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságoknak, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása módjának (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 267. számú állásfoglalása). A találmányidíj-szerződések más szerződésekhez képest számos eltérő sajátossággal rendelkeznek. Az eltérés elsősorban abból származik, hogy a feltaláló díjkövetelése általában jövőbeli bizonytalan eseménytől, a szolgálati találmány értékesítésétől függően kerül meghatározásra, és ez önmagában is kockázati elemeket tartalmaz. További sajátosságuk e szerződéseknek, hogy a szolgálati találmánnyal, illetve az elnyert szabadalommal a jogszabály [Szt. 9. § (2) bek.] rendelkezése folytán a munkáltató (a szerződés egyik alanya) rendelkezik, ezért az ellenszolgáltatás (a díj) mértékének meghatározásánál a hagyományos értelemben vett forgalmi értékviszonyok nem jöhetnek szóba. Az alperes a szolgálati találmányt a perben maga is kiemelkedőnek minősítette, amely lehetővé teszi számára a tőkés piacon való folyamatos értékesítést. Olyan más tényre vagy körülményre, illetve bizonyítékra az alperes nem hivatkozott, amelyből a találmányidíj-szerződés megkötésének idejére vonatkoztatva a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség megállapítható lenne. 65