Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

lentés elutasítását. Előadta, hogy az alkalmazott anyagok gyógyszerek, ezért az eljárás gyógyászati eljárás, takarmány hasznosítását fokozó hatása gyógyszerhatáson, a be­tegséget megelőző, a szervezet ellenálló képességét fokozó hatáson alapszik. Az első fokú bíróság a kérelmet elutasította. Az indokolás szerint a megoldás válto­zást hoz létre a tejtermelő eljárásban, ezért műszaki jellegű. Attól, hogy az alkalmazott adalék olyan hatásmechanizmust indít el az állat szervezetében, amely egyben betegség megelőzésére is szolgál, nem minősül szabadalomjogi értelemben gyógyászati eljárás­nak. Az első fokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett. Az ellenérdekű fél kérte az első fokú bíróság végzésének helybenhagyását. A fellebbezés alapos. Az 1969. évi II. tv. (Szt.) 1. §-a értelmében csak a műszaki jellegű megoldás szaba­dalmazható. Műszaki jellegűnek tekinti többek között a 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM rendelet (Szt. V.) 2. §-a szerint az állattenyésztési eljárásokat is. Az oltalmazni kért megoldás lényege tejelő tehenek részére olyan takarmány ada­golása, amely meghatározott mennyiségben és arányban meghatározott antibakteriá­lis hatású anyagot tartalmaz. Ez az eljárás önmagában kétségtelenül gyógyászati eljá­rást jelent, ezért nem műszaki jellegű, nem szabadalmazható. Dr. L. P. szakértő sze­rint az alkalmazott keverék potenciális veszélyét tekintve mindenképpen a gyógyszerek közé tartozik. De hatásában is gyógyászati jellegű, mert alkalmazása bizonyos szub­klinikai kórképek normalizálódását, illetve megelőzését eredményezheti. Dr. F. S. szak­értő kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az oltalmazni kért megoldás gyógyító, illetve betegséget megelőző eljárásnak tekinthető. Ugyanis ha egy tejelő tehénnek olyan anti­biotikumot adunk, amely a bendőerjedést a propionsav-termelés irányába „szorítja", ez egyben csökkenti a ketogén anyagok és a ketózis kialakulásának a veszélyét is. Nem teszi oltalomképessé a megoldást, hogy a bejelentő ezt az eljárást állattenyész­tési célból - hozamnövelés a tejtermelés fokozása érdekében - kívánja alkalmazni. Szabadalmi oltalom csak megoldásra engedélyezhető, a megoldás alkalmazásának a céljára nem lehet oltalmat szerezni. Ebből a törvényes rendelkezésből ered az a szaba­dalomjogi gyakorlat, amely szerint az igénypontokban a találmányt nem lehet célki­tűzéssel jellemezni. Ez nem lenne alkalmas a szabadalom terjedelmének a meghatáro­zására. Egyébként a szakvéleményből kitűnik, hogy gyakorlatilag nem is lehet élesen szétvá­lasztani a gyógyászati és a hozamnövelő hatást. Ezért a szabadalom megadása gyakor­latilag azt eredményezné, hogy aki tejelő teheneknél gyógyászati célból kívánja a kér­déses eljárást alkalmazni, az is bitorlásnak tenné ki magát, mert a tejtermelés fokozása ilyenkor is érvényesülhet. Ezért erre az eljárásra kizárólagos jog nem engedélyezhető. A szabadalmi oltalom további feltétele a haladó jelleg. Haladó jellegű a megoldás, ha valamely szükségletet az eddigieknél előnyösebben elégít ki (Szt. 3. §). Az adott esetben ez a feltétel sem állapítható meg. A megoldás előnye, az ún. hozamnövelés csak viszonylagos. Ezzel szemben a szak­értői véleményekből megállapítható, hogy az eljárás alkalmazásának jelentős veszélyei vannak, amelyek ezt az előnyös hatást lerontják. A kemoterápiában régóta ismert sza­bály, hogy minél szélesebb körben és minél gyakrabban használunk egy preparátumot, annál hamarabb fejlődik ki vele szemben rezisztencia bizonyos baktériumfajok részé­ről. Egyes esetekben a kialakult rezisztencia nemcsak az alkalmazott készítményt teszi hatástalanná, hanem egyéb hasonló szerkezetű vegyületek hatékonyságát is csökkenti. Gyógyszerhatású anyagok alkalmazásánál számolni kell a különböző gyógyszerek együttalkalmazásából származó veszéllyel is. Ezért számolni kell azzal, hogy az oltal­mazni kért eljárás szerinti takarmányozás esetében az állatok későbbi megbetegedése­Jó

Next

/
Thumbnails
Contents