Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

vagyoni ellenértékének a meghatározására irányult, a szerződés színlelt, és mint leplezett szerződés, a vagyoni igények tekintetében akkor érvényes, ha megfelel a fent ismertetett rendelkezéseknek [Ptk. 207. § (4) bek.]. A feltalálói minőséggel vagy részarányának a meghatározásával kapcsolatban a szerződés érvénytelenségének megállapítására vagy a szabadalmi bejelentésen alapuló vélelem megdöntésére irányuló perben az igényt érvényesítő fél tartozik bizonyítani, hogy azt ismerték el feltalálónak, aki nem vett részt a találmány megalkotásában, illetve hogy a meghatározott részarány nem felel meg az alkotómunkában való részvétel arányának. Az a fél, aki olyan igényt kíván érvényesíteni, amelyet az alkotómunkában való részvétellel kapcsolatos jogai nem alapoznak meg, tartozik bizonyítani, hogy a találmányból eredő vagyoni igények (pl. a díjhányad átruházása) vonatkozásában érvényes szerződés jött létre, illetve hogy a vagyoni jogosultság átszállásának egyéb érvényes jogcíme van. A szabadalmi bejelentés után - amíg a szabadalmat meg nem adják, a szabadalmi bejelentésben feltüntetett szabadalmi igényjogosultságot, illetőleg annak a részarányát érvényes megállapodás esetében is csak a bíróság vagy más hatóság (pl. osztályos egyezséget jóváhagyó közjegyző, a szabadalmi igény átruházása esetében az Országos Találmányi Hivatal) határozata alapján lehet megváltoztatni [Szt. 8. § (2) bek.]. A végleges szabadalom, az ezen alapuló hasznosítási díj és díjrészesedés, valamint a találmányi díj átruházásához - ha egyébként nincs vita a felek között - nincs szükség bírósági (hatósági) határozatra (PK 275. sz. állásfoglalás, BH 1988/8. sz.). 35. A szolgálati találmányért járó díjért a találmányra jogot szerző harmadik személy a feltalálóval szemben akkor köteles helytállni, ha a díjfizetési kötelezettséget átvállalta, és a feltaláló ehhez hozzájárult. Az átvállalás, illetőleg a hozzájárulás tartalmától függ az, hogy a helytállási kötelezettség a találmány mely értékesítése után követelhető díjra áll fenn. A szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (R.) 2. §-ának (2) bekezdése szerint a szolgálati találmányért járó díjat a feltaláló részére a munkáltató (közös szabadalom esetén a hasznosító szabadalmastárs) köteles fizetni.2 A hasznosítás engedélyezése és az átruházás esetén a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. A szolgálati találmány szabadalmasa a feltaláló hozzájárulása nélkül átruházhatja a szabadalmat, vagy adhat engedélyt másnak a szabadalom hasznosítására. Ahhoz viszont, hogy a találmányra jogot szerző, a díjfizetési kötelezettséget átvállaló harmadik személy a kötelezett helyébe lépjen, a feltalálónak a tartozásátvállalásához való hozzájárulása szükséges [Ptk. 332. § (2) bek.]. Ha az átruházási vagy hasznosítási (szabadalmi licencia) szerződés megkötése a feltaláló közreműködésével történik, egyúttal a díjfizetési kötelezettség további alakulásának rendezésére is sor kerülhet. Ha azonban a szerződést a feltaláló részvétele nélkül kötik meg, a feltaláló utólagos hozzájáruló nyilatkozatának tartalmától függ az, hogy reá nézve a tartozásátvállalás mennyiben hatályosul. Ha a feltaláló az átvállaláshoz nem járul hozzá, díjigényét az eredeti kötelezettel szemben érvényesítheti, mégpedig az átruházásból, illetőleg a hasznosítás engedélyezéséből a kötelezettnél keletkező hasznos eredmény arányában. A találmányra jogot 2 A kollégiumi állásfoglalásban foglalt elveket nem érinti a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet. 48