Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

rendelkezéseit. A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította (Legf. Bír. Pf. IV. 20101/1989. sz., BH1989/9. sz. 353.). 26. A munkaviszonyban alkotott szerzői művet a munkáltató a működési körén belül alkotott más műben is jogosult felhasználni. Ezt a jogát azonban csak társadalmi rendeltetésének megfelelő módon gyakorolhatja [Szjt. 3. §, 14. § (1) bek., Szjt. 10. § (1) bek.,Ptk. 2. § (2) bek., 5.§ (1) és (2) bek., Mt. 2. § (2) és (3) bek.]. (Legf Bír. Pf. IV. 20195/1988. sz., BH 1989/2. sz. 57.) 27. A szerzői mű jogosulatlan felhasználásával és a szerzőt megillető díj érvényesítésével kapcsolatos kérdések [Szjt. 3. §, 17. §, 18. §, 26. §(1) bek., 53. §(l)és(2) bek., Szjt. V. 10. §, Ptk. 324. § (1) bek., 325. § (1) bek., 327. § (1) bek.]. A felperes a 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 10. §-ában írt törvényi felhatalmazás alapján saját nevében előterjesztett keresetében H. Gy., L. J.-né és B. L-né szerzők javára 110 152 Ft szerzői jogdíj és kamatai megfizetése iránt érvényesített követelést. Igényét arra alapította, hogy az I. r. alperes megbízása alapján a szerzők által készített angol nyelvvizsga előkészítő anyagot az alperesek jogosulatlanul hozták kereskedelmi forgalomba, és ezzel a szerzői jogokat megsértették. A szerzőket az 1969. évi III. törvény (Szjt.) 53. §-ának (1) bekezdése alapján megillető díj összegét a mű forgalmazásával elért 1 376 900 Ft árbevétel 8%-ában határozta meg. Indítványozta az alperesekkel szemben bírság kiszabását is. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A jogsértés tagadása mellett a követelés elévülésére is hivatkoztak. Az első fokú bíróság ítéletével a jogsértést megállapította, és az alpereseket 110152 Ft szerzői díj és kamatai egyetemlegesen történő megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szerzők által készített angol nyelvvizsga előkészítő anyag kereskedelmi forgalomba hozatala jogosulatlan felhasználásnak minősül. A felhasználás folyamatában valamennyi alperes részt vett, ezért a jogsértésért egyetemlegesen kötelesek helytállni. Az alperesek elévülési kifogását alaptalannak találta. Az alperesek által fizetendő szerzői díj összegét pedig a kereset szerint határozta meg. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében valamennyi alperes fellebbezett. Az I. és a III. r. alperes elsősorban a követelés elévülésére hivatkozott, a II. r. alperes pedig emellett azzal is érvelt, hogy a művek forgalmazását a III. r. alperessel kötött bizományi szerződés alapján végezte, és a szerzői jogsértés lehetőségének vizsgálata nem volt feladata. A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezések az alábbiak szerint részben alaposak. Az Szjt. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. Azokban a kérdésekben, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni (Szjt. 3. §-a). A szerzők által az I. r. alperessel 1974. december 18-án és 1976. november 6-án angol nyelvvizsga előkészítő anyag elkészítésére kötött felhasználási szerződés alapján az I. r. alperes nem szerzett jogosultságot az elkészült művek kereskedelmi forgalombahozatalára. A művek ilyen célra való felhasználását az Szjt. 17. és 18. §-ának rendelkezései sem biztosítják, ezért az I. r. alperes azáltal, hogy a műveket kereskedelmi forgalomba hozataluk érdekében a II. és a III. r. alperes rendelkezésére bocsátotta, szerződésszegést és szerzői jogsértést követett el. A gyártási megrendelés és a forgalmazással kapcsolatban a II. és a III. r. alperes 41