Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A IV. r. felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. A műsorlap elkészítésével összefüggően a felpereseket megillető díjazás tekintetében a felek az 1984. augusztus 27-én kötött szerződésüket 1985. március 15-én írásban módosították. A jogvita a szerződésmódosítás tartalmának eltérő értelmezéséből származik. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Abból a szerződést módosító nyilatkozatból, amely szerint „a túloldali megállapodásban a honorárium összege változik, utólagos elszámolás alapján kerül megállapításra", kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek nem kívánták a jövőre nézve fenntartani az eredeti szerződésben lapszámonként kikötött 2400 Ft szerzői díjat. A további díjazás összegét tekintve azonban a nyilatkozatok határozatlanok, és abból következően a felek nem hoztak létre módosított tartalmú szerződést. A műsorlap elkészítésére vonatkozó díjszabás hiányában a szerzőket megillető díj meghatározása a szerződés lényeges tartalmi eleme [Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése], amelynek hiánya a szerződés létrejöttét kizárja, korábban fennállott szerződés esetén pedig ugyanez a körülmény a szerződés hatálytalanságát eredményezi. A fentiekből következik: a feleknek az 1985. március 15-ét követő időre a műsorlap elkészítésére vonatkozóan nem volt hatályos szerződésük. Miután azonban a felperesek a 8-15. lapszámot elkészítették, és azokat az alperes felhasználta, az alperes részéről jogosulatlan felhasználás történt, és a szerzőket az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogszerű felhasználás fejében járó díj illeti meg. A felek szerződése a jogszerű felhasználás esetén járó díjat lapszámonként 2400 Ft-ban határozta meg. Ez az összeg magasabb, mint amit az első fokú bíróság a keresettel érintett 8-15. lapszámok tekintetében megítélt, ezért az első fokú ítéletet e részben támadó alperesi fellebbezés ezen indokok következtében alaptalan. A „H. Magazin" megjelentetésével összefüggően helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az alperes és a IV. r. felperes között e tekintetben megbízási szerződés jött létre. A szerződés alapján a IV. r. felperes több önálló, egymástól elkülönülő feladat ellátására vállalkozott: a magazin megjelentetéséhez szükséges hatósági engedély beszerzésére, a magazin - szerzőtársak bevonásával való - megírására, a nyomdai munkák megrendelésére stb. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a IV. r. felperes a hatósági engedély beszerzésével kapcsolatos ügyintézéstől utóbb elzárkózott, és e körülményről az alperes ügyvezető elnökét tájékoztatta. A IV. r. felperes ezen bejelentéssel lényegében a szerződést ebben a részében felmondta. Ezen ügy ellátása tekintetében tehát a felek között a megbízási szerződés megszűnt (Ptk. 481. §-ának a) pontja). Ezt követően az alperesnek kellett szerződéses érdekeit mérlegelve állást foglalnia abban, hogy a további ügyintézés tekintetében a megbízási szerződést fenn kívánja-e tartani, ellenkező esetben ugyanis a szerződés felmondásával kapcsolatos jogait kellett volna gyakorolnia. Az alperes azonban a szerződést nem mondta fel, a IV. r. felperes pedig a szerződéses kötelezettsége teljesítése keretében jogszerűen rendelte meg a magazin borítójának nyomdai munkálatait. Az ezzel kapcsolatos költségek ezért a IV. r. felperesre át nem háríthatók. A magazin megírásával kapcsolatban pedig a szerzők jogosultak a kikötött szerzői díjra [Szjt. 13. §-ának (3) bekezdése]. 37