Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. tvr. (Ct.) 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a cégjegyzék hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetőleg azok változását. A cégjegyzék nyilvános, és a Ct. 4. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem vehető figyelembe, ha harmadik személy arra hivatkozik, hogy a cégjegyzékben feltüntetett valamely adat, jog vagy tény fennállásáról nem tudott. A Ptk. 84. §-ának (1) bekezdése alapján, akit személyhez fűződő jogában megsértettek, az eset körülményeihez képest az (1) bekezdés a)-e) pontjában foglalt polgári jogi igényeket támaszthatja. A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Az alperes téves álláspontjával szemben az igény érvényesítésének nem előfeltétele annak bizonyítása, hogy a hasonló név használata miatt már történt összetévesztés. Más kérdés az, hogy ha ez bekövetkezik, és ebből a jogosultaknak kára származik, a jogosult a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján kártérítést követelhet a polgári jog felelősségi szabályai szerint. Minden alapot nélkülöz az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes jogával visszaélve érvényesítette a névviselési jogának megsértéséből eredő jogait. Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy a felperes névviselési jogának sérelmét csak a nyilvánvalóan jelentéktelen postai többletköltség jelenthetné. A felperes jogos érdeke az, hogy nevét más és különösen üzleti versenytársa ne használja. A névviselési jognak a cégjegyzék vezetése szempontjából is jelentősége van. Ebben az esetben ugyan nem az alperes vállalat cégbejegyzéséről [a Ct. 15. §-ának (1) bekezdésével módosított Ptk. 71. §-ának (3) bekezdése] kellett határozni, de a Legfelsőbb Bíróság a Ptk.-ban szabályozott névviselési jog összefüggéseit illetően utal arra, hogy a cégjegyzékbe sem lehet bejegyezni a cég olyan elnevezését, amely más névviselési jogát sérti. Ez a rendelkezés vonatkozik az elnevezésben szereplő vezérszóra, üzletjelzőre és védjegyre is, függetlenül az elnevezésen belüli elhelyezkedésétől. A cég elnevezésének az ugyanazon megyei (fővárosi) bírósági illetékességi területén levő, hasonló működési körben tevékenykedő, a cégjegyzékbe korábban bejegyzett cégek elnevezésétől világosan különböznie kell [Ct. 8. § (1) és (2) bekezdése]. E rendelkezések is összhangban állanak a Ptk. 77. §-a (1) bekezdésének fentebb idézett azzal a rendelkezésével, hogy a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. Az első fokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy az alperes a felperes névviselési jogát megsértette, és ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján érdemben helyesen tiltotta el az alperest a további jogsértéstől. A Pp. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogosult a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását is követelheti, és erre a rendelkezésre tekintettel a megállapítás iránti kereseti kérelemnek (Pp. 123. §) akkor is helye van, ha a jogosult a Ptk. 84. §-ának b)-e) pontjában foglaltak alapján teljesítést is követelhet a személyhez fűződő jogot (ebben az esetben a névviseléshez fűződő jogot) megsértő személytől. A felperes azonban megállapításra irányuló kereseti kérelmet nem terjesztett elő, a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátaira (Pp. 215. §) tekintettel erről az első fokú bíróságnak nem kellett rendelkeznie, és az ítélet indokolási részébe tartozik a rendelkező részben foglalt az az egyébként helyes és marasztalás előfeltételét is képező megállapítás, hogy az alperes jogsértést követett el. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a fellebbezésre tekintettel kiegészített indokai alapján a Pp. 253. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. 35