Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

lag keskeny, de a szakértő véleménye szerint megfelel az OÉSZ előírásainak, beépíthető, a telekszélesség csak a forgalmi értéket befolyásolja. A szakvélemény 29. oldala szerint a forgalmi érték megállapításánál ezt a körülményt a szakértő figyelembe vette. Ténybeli alap nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az első fokú bíróság által az alperes használatába adott ingatlan nem alkalmas megfelelő gazdálkodásra. A gazdálkodás lehetősége nem függ attól, hogy milyen széles az utcafront, sem attól, hogy a telek alakja szabálytalan, határvonala megtört. 2904 m2 nagyságú ingatlan a belterületi ház körüli gazdálkodás biztosításához elegendő. Az első fokú ítélet szerint a felperesek tulajdonába kerülő ingatlan kisebb ennél, 2837 m2. Az a körülmény, hogy az első fokú bíróság kisebb összegben állapította meg a megváltási árat, mint ami az alperest megilleti, nem lehet ok a kereset elutasítására, csupán a megvásárlási ár felemelését eredményezheti. A per eddigi adatainak megfelelő elszámolás szerint a felperesek használatában levő ingatlan értéke az általuk végzett beruházások értéke nélkül 100 000 forint, az alperes használatában levő ingatlan az általa épített épület értéke nélkül a keskeny utcafrontról eredő értékcsökkenés figyelembevételével 30 000 forint. A kettő együtt 130 000 forint, amit a felek között meg kell osztani, azaz mindkét fél javára 65 000 forint számolandó el. A felperes tulajdonába kerül a közös értékből 100 000 forint, az alperes tulajdonába 30 000 forint. Ezért a felperesek 35 000 forint értékkülönbözetet tartoznak megfizetni az alperesnek. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletét a fentiek szerint részben megváltoztatta (P. törv. II. 20 552/1987. sz., BH 198812. sz. 33.). 96. A volt házastársak közös tulajdonának megszüntetésénél irányadó szempontok (Ptk. 148. §). A felperes és az I. r. alperes mintegy másfél éves élettársi kapcsolatot követően, 1981-ben kötöttek házasságot. Élettársi kapcsolatuk alatt, 1980. szeptember 16-án vásárolták meg a perbeli ingatlan 2/4 tulajdoni illetőségét, amelyhez a kétlakásos lakóépület egyik önálló lakásának és a hozzá tartozó, elkülönített telekrésznek a használata tartozik. A másik 2/4 illetőség és az ahhoz tartozó önálló lakás, valamint telekrész tulajdonosa a II. és a III. r. alperes. A felperes és az I. r. alperes együttélésük alatt a lakásukat bővítették és felújították. Az ingatlan megvételéhez, valamint értéknövelő beruházásaik elvégzéséhez különvagyoni forrásból származó pénzeszközeiket is felhasználták. A felperes és az I. r. alperes között az életközösség 1984 májusában véglegesen megszakadt, házasságukat a bíróság felbontotta, a közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kötelezte őt 15 000 forint kárpótlás, valamint havi 420 forint többlethasználati díj megfizetésére. A közös vagyon megosztása iránt indult perben az első fokú bíróság a volt házastársak ingó vagyonát túlnyomórészt természetben megosztotta, az ingatlan közös tulajdonát pedig úgy szüntette meg, hogy az I. r. alperes y4 tulajdoni illetőségét 127 861 forint ellenében a felperes tulajdonába adta. A megváltási ár megfizetésének módját úgy határozta meg, hogy abból a felperes 1987. július 30-ig 40 000 forintot, az ezt meghaladó összeget pedig havi 1000 forintos részletekben jogosult - bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a kedvezmény elvesztésének terhével - megfizetni, ítéletének az ingatlan közös tulajdona megszüntetésére vonatkozó indokolása szerint „a felperes igazolta, hogy nem esik ingatlanszerzési korlátozás alá. Ezért a bíróság az I. r. alperes tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta, és egyben kötelezte a felperest 127 861 forint ellenérték megfizetésére. Az összeg megfizetésére 100