Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

hatalmazás alapján a szerzői jogdíjigényt saját nevében érvényesítette. A Szerzői Jogvédő Hivatal ilyen fellépés esetén is azoknak a jogait érvényesíti, akiket a jogdíj megillet, még ha maguk a jogosultak nem is állanak perben. Az ilyen perek nem tekinthetők gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitájának. Az első fokú bíróság tehát tévesen alkalmazta a gazdasági perekre vonatkozó, a Pp. XXV. fejezetében írt szabályokat, következésképpen téves az alperesnek az ezzel kapcsolatos kifogása is. Az elbírált esetben azonban ez az eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható, és ezért az eljárás megismétlése nem szükséges [Pp. 252. § (2) bek.]. Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és — érdemben — helyes az arra alapított döntése is. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtására kiadott, a 15/1983. (VII. 12.) MM sz. rendelettel módosított 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet (Vhr.) 1. §-a szerint az Szjt. védelme alá tartoznak — egyebek között — a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (szoftver). A felek szerződése, tartalmát tekintve, ilyen szolgáltatásra irányul, az ebből eredő jogvita elbírálásánál elsődlegesen a szerzői jogról szóló szabályokat, azokban a kérdésekben, pedig, amelyeket az Szjt. nem szabályoz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni (Szjt. 3. §). Az alperes szoftver-szolgáltatást rendelt meg. Tartalmában ez jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés [Szjt. 29. § (1) bek.]. A mű elfogadása felől a felhasználó — az elbírált esetben a megrendelő alperes — határidő alatt köteles nyilatkozni. A Vhr. 23. §-ának (1) bekezdése szerint ez a határidő két hónap, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik. A szoftver-szolgáltatásra eltérő jogszabályi rendelkezés nincs, és a felek sem határoztak meg más határidőt a szerződésben. A szerzők (kötelezettek) összetett szolgáltatást vállaltak: kötelezettséget vállaltak szoftver megalkotására és átadására, továbbá ennek a felhasználónál való üzembe helyezésére. A szoftvert tartalmazó dokumentációt a szerzők — igazoltan — eljuttatták az alperes által megjelölt szervezetnek. Ezzel az alperes — illetőleg az általa megjelölt kedvezményezett — a szoftver felhasználásának a szerződésben kikötött jogát és egyúttal a lehetőségét is megszerezte. Megkezdődött egyben a mű elfogadására nyitva álló határidő is, amely — a fentiek szerint — két hónap. Ezt a határidőt a Vhr. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében a mű átadásától kell számítani, és ha a felhasználó a határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni. Sem az alperes, sem az általa az átvételre kijelölt termelőszövetkezet a határidőn belül nem nyilatkozott. A perben elbírálandó tényálláson kívülálló körülmény az, hogy mi volt az alperes és az általa a teljesítés helyeként megjelölt „Egyetértés" Mgtsz szerződéses viszonya. A szerzők — a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében — a szerződést a tartalmának megfelelően a megszabott helyen és időben voltak kötelesek teljesíteni. Helyesen mutatott rá ítéletében az első fokú bíróság arra, hogy ha az alperes a joga gyakorlásához — a szolgáltatás átvételéhez — mást vett igénybe, a Ptk. 315. §-a értelmében ennek a magatartásáért felelős. Az alperes tudomást szerzett arról, hogy a szerzők a dokumentációt átadták, a mű elfogadására nyitva álló határidő tekintetében tehát a kijelölt átvevő személy (szervezet) mulasztása az alperes terhére esik. Az üzembe helyezés szolgáltatásának teljesítését a szerzők felajánlották, meghiúsulása a jogosultnak felróható okból történt. A jogosult átvételi ké49