Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik. Ez — ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik — valóban nem tekinthető a „képmás közzétételének". A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma ugyanis nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni. Ilyen eset az, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. Az adott esetben azonban nem lehet megnyugtató módon elbírálni azt, hogy a felperes által sérelmezett képsor és ennek bemutatása a macskakiállításról mint nyilvános rendezvényről készült filmtudósítás kereteit meghaladja-e, tehát hogy a kifogásolt képek valóban olyan egyéni ábrázolásnak tekinthetők-e, amelynek nyilvánosságra hozatalához szükség volt a felperes hozzájárulására. Az ebben a kérdésben való döntéshez szükséges annak vizsgálata is, hogy a felperes által kifogásolt filmrészlet miként illeszkedik be a filmtudósítás egészébe, a képsorok környezetébe, tehát hogy erre is figyelemmel megállapítható-e a felperes ábrázoló felvételek egyedisége, azok egyéni „képmás" jellege. Az első fokú bíróság megtekintette ugyan a szóban levő kisfilmet, de jegyzőkönyvben nem rögzítette a látottakat, mindazokat a körülményeket, amelyek a per eldöntése szempontjából jelentősek. Ezt a látottaknak az ítélet indokolásában való megemlítése nem pótolja. Enélkül a másodfokú bíróság sem volt olyan helyzetben, hogy megnyugtatóan dönthessen a felperesi követelés alapossága tekintetében. Ha az állapítható meg, hogy a felperes által kifogásolt filmrészlet valóban a felperesről készült egyéni jellegű „képmás"-nak minősül, tehát már kilép a kiállításról mint nyilvános rendezvényről készült filmtudósítás keretei közül, ez esetben van jelentősége annak, hogy a felperes a róla készült képsor nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá, sőt az ellen kifejezetten tiltakozott. Ha a felperes ráutaló magatartásával hozzájárult volna a képmásnak az elkészítéséhez, akkor sem mellőzhető annak vizsgálata, hogy annak nyilvánosságra hozatala — a felperes által kifogásolt körülmények között — jogszerű volt-e. Erre tekintettel a felperesi igény alapossága kérdésében való döntés szempontjából jelentősége van annak is, hogy a felperest ábrázoló képsornak nem csupán filmtudósításban való felhasználása, hanem a „Macskaköröm" című, szatirikus hangvételű játékfilmbe betétként történő beiktatása — ugyancsak figyelemmel a képi és szövegkörnyezetre — nem tekinthető-e visszaélésszerű felhasználásnak, nem ad-e alkalmat olyan következtetésekre, gondolattársításokra, amelyek a felperesre valóban sérelmet jelenthetnek. Ebből a szempontból szükséges a szóban levő kisfilm lényeges tartalmának, valamint a felperes által kifogásolt képsor alá mondott szövegnek az ismerete is. A döntéshez szükséges tények a periratok alapján nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megtámadott határozatot egészében hatályon kívül helyezte, egyúttal az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban bizonyítást kell lefolytatni és tényállást kell megállapítani a fentebb említett ügydöntő ténykörülményekre vonatkozóan. Ezzel kapcsolatban be kell szerezni a felperes által kifogásolt képmásolatot, valamint a film forgatókönyvét, ha a forgatókönyv nem volna meg, a film kísérő szövegét 46