Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A felperesek — akik K. L. örökösei — keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a cikk sérti az elhalt K. L. emlékét. Kérték, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől és kötelezze őt elégtételül a „P. n." című napilapban nyilatkozat közzétételére. Kérték az alperessel szemben közérdekű célra fordítandó bírság kiszabását is. Az alperes elismerte, hogy az írás sérelmes K. L-re, de a kereset elutasítását kérte. A perben az ügyész is fellépett. Indítványozta, hogy a bíróság a pénzbírság mellőzésével adjon helyt a keresetnek. A járásbíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az írásával megsértette K. L. emlékét. Eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy kiemelt, bekeretezett hirdetést tegyen közzé a „P. n." című napilapban saját költségén az ítéletben meghatározott szöveggel. Egyben kötelezte az alperest 5000 forint közérdekű célra fordítandó bírság megfizetésére. A bizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy az írás egyes állításai nem felelnek meg a valóságnak, más esetben pedig az alperes alaptalanul — nyilvánvalóan hangulatkeltés céljából — sértő kifejezést használt. Az írás egyes — K. L-re sértő — állításait az alperes nem tudta bizonyítani, azok a K. L-lel haragos személyek egyoldalú közlésén alapszanak. Ezért a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése és 84. §-ának (1) bekezdése alapján az első fokú bíróság megállapította a jogsértés megtörténtét, az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és megfelelő nyilvános elégtételadásra kötelezte. Megállapította azt is, hogy az alperes mint újságíró tudatában volt a sajtó tudatformáló hatásának, ennek ellenére nagymértékben felelőtlenül járt el. Ezért vele szemben a Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése alapján a magatartás súlyánál fogva bírságot szabott ki. A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a „P. n." című napilapban a bekeretezett hirdetés szövegében K. L. neve helyett K. L. monogramot kell feltüntetni. Egyebekben a per főtárgya tekintetében helyben hagyta az első fokú ítéletet. Az indokolás szerint az alperes által írt cikk súlyosan sértette néhai K. L. emlékét, a sérelmes megállapításokat az alperes nem tudta bizonyítani, azok a személyek, akik az alperest informálták, szintén nem tudták bizonyítani állításuk valódiságát. Szükségtelennek találta viszont az elégtételnyújtó nyilatkozatban K. L. teljes nevének a kiírását. A jogerős ítéletnek az elégtételadás módjára, valamint a bírság kiszabására vonatkozó része ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. 1. A bíróság feladata — többek között — az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek a védelme és biztosítása. A bíróság ítélete ezt a rendeltetését csak akkor tudja betölteni, ha a végrehajtására — szükség esetén — kényszer útján is lehetőség van. A lényeges feltétele ezért a bíróság marasztalást tartalmazó ítéletének a végrehajthatósága. A bíróság ítéletének a meghozatala előtt köteles felderíteni azt, hogy megvannak-e az ítélet végrehajtásának az előfeltételei, így pl. államigazgatási engedélyhez kötött építési munkák elvégzésére kötelezés előfeltétele az illetékes államigazgatási hatóság elvi engedélye. A kereseti kérelemnek helyt adó döntés előtt a bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy van-e lehetőség a nyilvános elégtételadásra kötelező nyilatkozatnak a „P. n." című napilapban való közzétételére. Enélkül az ítéleti rendelkezés végrehajthatatlan, tehát megalapozatlan. 2. Abban az esetben, ha a helyi napilapban történő közzétételnek akadálya van, a nyilvános elégtételadásnak más módját kell meghatározni. A sajtóközlemény tartalmáért a cikk szerzőjén kívül a lapot kiadó vállalat is 40