Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

P Az í^eí ellen a? alPeres fellebbezett, és a kereset elutasítását kérte. Az első fokú eljárásban előadott védekezésével egyezően az volt az álláspontja, hogy a helyreigazításhoz fűzött „magyarázatban" az időközben meghozott büntető ítéletet helyesen ismertette, arról pedig nem tudott és nem tudhatott, hogy az első fokú büntető ítélet mikor és mennyiben emelkedett jogerőre. Az viszont köztudomású, hogy a megnevezett bíróság első fokú bíróság. Az olvasók tájékoztatása a valóságnak megfelelő volt. A felperes az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem helytálló. Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes a döntése is. Nem tartozott az elrendelt helyreigazítási kötelezettség teljesítéséhez a büntető ítélet ismertetése. A bíróság által meghatározott szövegű helyreigazítás megértéséhez „magyarázatként" erre nem is volt szükség. A hozzáfűzött szöveg tehát újabb sajtóközlemény, amely miatt — a Ptk. 79. §-ában írt feltételek fennállása esetén — sajtóhelyreigazításnak van helye. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a büntető ítélet részleges ismertetése — az előzményekkel összefüggésben vizsgálva — a valóságot hamis színben tünteti fel. A valóságot sértheti, illetőleg a valóságot hamis színben tüntetheti fel az, ha valamilyen tényt — valamely más tényközléssel összefüggésben — elhallgatnak. Valóságsértő az alperesnek az a közlési módja, hogy a büntető ítélet rendelkezését csak a marasztaló részében ismertette, a felmentő rendelkezését — amely nyomban jogerőre is emelkedett — elhallgatta, noha éppen az vonatkozott arra a cselekményre, amelyről a korábbi — helyreigazítani rendelt — sajtóközlemény szólt, tényként közölve, hogy Sz. S. a riporterre támadt és megsértette. A valóságot sértő közleményért a sajtó a vétkességétől, felróhatóságtól függetlenül felelős. Közömbös tehát az alperesnek az az állítása, hogy a büntető ítélet marasztaló rendelkezésének jogerőre emelkedéséről — vagy éppen ennek hiányáról — nem volt alkalma meggyőződni. Megalapozatlan az az érvelése is, hogy a megjelölt bíróság „köztudomásúan" első fokú bíróság, ítéletét ezért az olvasók nem tekintik jogerősnek. Nincs olyan jogszabály, amely a büntetőeljárásról történő sajtótájékoztatást a jogerős ítélet előtt kizárná vagy korlátozná. Ha a sajtóközlemény valósághűen ismerteti a büntető bírósági eljárásban érintettek megítélése, az olvasók tájékoztatása szempontjából lényeges tényeket, sajtóhelyreigazítást nem lehet kérni. A büntetőeljárásról adott valósághű tájékoztatáshoz azonban az első fokon hozott büntető ítélet esetében hozzátartozik annak közlése is, hogy az ítélet nem jogerős. Az elbírált esetben nem közömbös az, hogy a bíróság jogerősen állapította-e meg annak a felperesnek a bűnösségét személyi szabadság megsértésének vétségében, aki a terhére rótt cselekmények elkövetését tagadta. Mivel a jogerőre vonatkozó tudósítás elmaradt, az első fokú bíróság helyesen kötelezte az alperest helyreigazításként ennek is a közlésére. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az első fokú bíróság ítéletét a fent kiegészített indokokkal helyben hagyta [Pp. 253. § (2) bek.]. A pert a sajtóhelyreigazítás különös szabályai folytán a perbeli jogképességgel egyébként nem rendelkező alperes ellen kellett megindítani [Pp. 343. § (3) bek.]. A perköltségről szóló marasztaló rendelkezést azonban a jogképességgel rendelkező kiadó vállalattal szemben kell meghozni [7/1972. (XII. 28.) IM sz. rendelet 18. §-a]. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 01211983., BH1984/9. sz. 353.) 37