Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)
2.3. Nem vagyoni kártérítés 188. A vagyoni és nem vagyoni értékek megóvása a szocialista társadalom tagjainak közös érdeke. Ezek hatékony védelme tehát fontos társadalmi érdek. A károkozó magatartása (cselekménye vagy mulasztása) a károsult érdekeit nemcsak azzal sértheti, hogy a károsultnak vagyoni hátrányt okoz, hanem azzal is, hogy a vagyoni káron kívül súlyos nem vagyoni hátrányt is keletkeztet. Az ilyen hátrány vagyoni mértékkel nem mérhető ugyan, de a pénzbeli kárpótlás, vagyoni juttatás mégis alkalmas lehet a nem vagyoni sérelem enyhítésére, mintegy ily módon is elégtétel adására. A súlyos nem vagyoni hátrányt szenvedő károsultat méltánytalan volna elzárni a kárpótlástól, a kárért felelős személyt pedig ugyanakkor ez alól mentesíteni pusztán azért, mert a nem vagyoni kár vagyoni mértékkel nem mérhető. A károkozó magatartás hatásaként nem vagyoni kárt nemcsak magánszemély, hanem jogi személy is szenvedhet. A nem vagyoni kártérítés a teljesebb jóvátétel biztosításának jogi eszköze annak folytán, hogy súlyos nem vagyoni sérelmek esetén védelemben részesíti a sérelmet szenvedett nem vagyoni értékeket is. A Polgári Törvénykönyv 1977. évi módosítása tartalmazza a nem vagyoni kár megtérítésének szabályait. A jogalkalmazás során — a jogintézmény bevezetése óta — több kérdés merült fel, ezért a bírósági ítélkezési gyakorlat egységének és helyes irányú fejlődésének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmány 47. §-ában meghatározott jogkörében a nem vagyoni kár megtérítésére irányelvként az alábbiakat állapította meg. 1. Nem vagyoni kár megtérítésére a kárért felelős személy csak a törvény által meghatározott feltételek együttes megléte esetén kötelezhető. Nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek bármilyen alapon fennálló kártérítési felelősség esetében helye lehet. A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről rendelkező 1977. évi IV. törvény (Ptk.) 354. §-a megszabja a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezés lehetőségeinek kereteit. E szerint a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. E törvényi rendelkezésből következik, hogy magánszemély károsodása esetében nem vagyoni kár címén akkor van helye kártérítésre kötelezésnek, ha a) van olyan károkozó magatartás (cselekmény vagy mulasztás), amelyért a károkozó felelőssége megállapítható, b) a károkozás megnehezíti a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként is az életét, és cjeza megnehezülés tartós vagy súlyos. Jogi személy károsodása esetében pedig akkor van helye nem vagyoni kár címén kártérítésre kötelezésnek, ha a) van olyan károkozó magatartás (cselekmény vagy mulasztás), amelyért a károkozó felelőssége megállapítható, b) a károkozás befolyásolja a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét, és c) ez a befolyásolás a jogi személyre nézve hátrányos. Nem vagyoni kártérítésre kötelezésnek csak akkor van helye, ha a törvény222