Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

beszéltük T-néval, hogy majd segítséget hívnak, és összefogdossuk az állományt, utána beoltjuk valamennyit." A felperes fellebbezési eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §ának (4) bekezdése szerint csupán megállapította azzal, hogy annak viselése tárgyában az első fokú bíróságnak az eljárást befejező határozatában kell döntenie. Az alperesek részéről költséget nem állapított meg, mert az I. és III. r. alpereseknek a fellebbezés költséget nem okozott, a II. r. alperes pedig költség megállapítását nem kérte. A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a szövetkezetek által fizetett illetékátalányra [136/1956. (PK 16.) PM számú utasítás és 347—12/1952. (PK 41.) PM számú utasítás] figyelemmel a felperes az esetleges illetékfizetési kötelezettség alól nem mentesülhet. Az illetékátalány csak olyan perben vehető figyelembe, amely a szakcsoport egészét érinti, tehát amikor a 27/1981. (IX. 5.) MT számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a mezőgazdasági szakcsoport önkormányzattal és meghatározott gazdasági önállósággal rendelkező önálló elszámolású szervezetként érvényesít igényt, jogi személyiség hiányában valamennyi tagjának perbenállásával. A perbeli esetben azonban a felperes nem hivatkozott arra, hogy az általa érvényesített kárigény nem az ő kára, hanem a szakcsoport mint önálló elszámolású szervezet kára. Ellenkezőleg, a peradatok szerint a kár a felperes tulajdonában levő állatok leölésével összefüggésben keletkezett. (Legf. Bír. Pf. III. 20 62011983. sz., BH 1985/2. sz. 61.) 185. A kártérítési felelősség előfeltétele a jogellenes magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés. Ezért nem állapítható meg az államigazgatási szerv felelőssége hatósági jogkörben okozott kár címén, ha a jogsértő határozatot a rendes jogorvoslati eljárásban megsemmisítették, így annak következményeit elhárították [Ptk. 349. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. III. 20 597/1984. sz., BH 1985/3. sz. 102.) 186. Bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítása szempontjából a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül: egyfelől elvárható a szocialista törvényességnek megfelelő lelkiismeretes bírói munka, ugyanakkor e téren is érvényre kell jutnia az ítélkezés függetlensége garanciális elvének. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek (törvénysértőnek) bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított, így felróhatóság hiányában a kártérítési felelősség sem foghat helyt [Ptk. 349. §, 339. § (1) bek., PK42. sz.]. A felperesnél a külföldi cég képviseletére létesített külön iroda vezetője L. I. volt. A külföldi cég 1980. január 1. napjával engedélyt kapott saját iroda létesítésére, ezért 1979 tavaszán — 1979. december 3l-re — felmondta a felperessel kötött képviseleti szerződést. A felperes erre tekintettel a külön iroda dolgozóiak — köztük L. I-nek — a munkaviszonyát mondta fel, ugyanerre az időpontra. L. I-nek a felmondás hatálytalanítása iránti kérelmét a felperes munkaügyi döntőbizottsága elutasította. L. I. a határozat ellen keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróságnál, amely a keresetnek helyt adott, a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felmondást hatálytalanította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesnél átszervezés következtében L. I. munkaköre megszűnt. A nevezett 217