Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

a továbbiakban az oktatók részéről fokozott felügyelet kifejtését indokolta volna [Ptk.347.§ (l)bek.J. Az akkor 12 éves felperes 1979. január 30-án az alperesi iskolában tartózkodott óraközi szünetben az iskola aulájában. A 10 éves K. T. iskolai tanuló egy nála levő mintegy 6x6 cm-es műanyag lapot dobott el, és az az éppen arra szaladó kiskorú felperes bal szemét megsértette. A sérülés következtében a felperes bal szemén mintegy 90%-os látáscsökkenés következett be. A D-i Városi és Járási Rendőrkapitányság nyomozást megtagadó határozatot hozott azzal, hogy az elkövető gyermekkorú személy, és így vele szemben büntetőeljárást nem lehet lefolytatni. A felperes keresetében 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését, arra hivatkozva, hogy az iskola a felügyelet ellátása során nem megfelelően járt el. A D-i Járásbíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a balesetet olyan tárgy okozta, amely nem tartozik az iskola felszerelési tárgyai közé, és amelyet a gyermek feltűnés nélkül bevihetett az iskolába. A balesetet nem előzte meg a gyerekek közötti rendbontás vagy egyéb olyan körülmény, amelyre a nevelőknek fel kellett volna figyelniük. A kiskorú K. T. jó magaviseletű gyermek, aki az iskola házirendjét nem sértette meg, nem volt tehát olyan ok, amely miatt a nevelőnek őt külön szemmel kellett volna tartania. Ezért az alperes felelőssége nem állapítható meg. A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerős lett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás — amely arra mutatott rá, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, mert nem tisztázta a baleset körülményeit és előzményeit — alapos. A Ptk. 347. §-ánaíc (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint: akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A perbeli baleset az iskolában következett be, tanítási szünetben, amikor a tanulók feletti felügyeletet a tanintézet látta el. Ehhez képest helyesen vizsgálta a járásbíróság azt, hogy az alperes a kiskorú felügyeletének ellátása érdekében úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 347. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével ugyanis az alperesnek kell a felelősség alól kimentenie magát, és igazolnia azt, hogy a kiskorú felügyelete körében őt mulasztás nem terheli. A perben megállapítható tényállás szerint a baleset az iskola aulájában, előcsarnokában következett be, ahol rossz időben a gyermekek az óraközi szünetet töltik. Az eddig feltárt adatok szerint a perbeli alkalommal az óraközi szünetben rendbontás nem történt, a felügyelő tanárok ilyent nem észleltek, a naposi felügyeletet ellátó két nevelő tanáron kívül további tanárok is tartózkodtak az előcsarnokban, ahol azonban a gyermekek között verekedés vagy figyelemre méltó vita nem volt. A keresetlevélből és a káreset után felvett jegyzőkönyvből kitűnően K. T. az egyébként jelentéktelen terjedelmű és súlyú műanyag lapocskát eldobta, és az éppen odaszaladó felperes szemét ez a műanyag lap sajnálatos véletlen folytán sértette meg. Az eljárt bíróság tehát azt vizsgálta, hogy az alperes az adott esetben a konkrét felügyelet kapcsán követett-e el mulasztást, s ebben a vonatkozásban he211