Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

,A.felPeresek ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. A rendőrkapitányság bűnügyi alosztálya a nyomozást — a tettes ismeretlen volta miatt — megszüntette. A felperesek keresetükben 8600 forint, ennek kamatai és költség fizetésére kérték az alperes kötelezését. Előadták, hogy az automata csomagmegőrzőben elhelyezett poggyászuk értéke kb. 10 000 forint volt. Ebből 1400 forint megtérült, mert a rendőrség a nyomozati eljárás során néhány ingóságot két személynél lefoglalt és ezeket visszakapták. Meg nem térült káruk tehát 8600 forint. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az automata csomagmegőrzőben elhelyezett tárgyakért csak vétkessége esetén felelős, a perbeli esetben azonban vétkessége nem állapítható meg. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a poggyászfuvarozási szabályzat szerint az automata csomagmegőrzőben elhelyezett tárgyakért a MÁV csak vétkessége esetén felelős, és ezt a felelősségi formát az alperes a vasútállomás területén — a csomagmegőrző mellett —jól látható helyen feltüntette. Erről a felperesek tudomást szereztek, mielőtt ingóságaikat a csomagmegőrzőben elhelyezték, ezért keresetük alaptalanv A megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Álláspontja szerint a poggyászfuvarozási szabályzatból egyértelműen megállapítható, hogy az automata csomagmegőrzőben elhelyezett tárgyakért a MÁV csak vétkessége esetén felelős. A perben azonban az alperes vétkességére utaló adat nem merült fel. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy az elvárhatóság mértékét meghaladná annak megkövetelése, hogy az alperes olyan speciális zárszerkezetet szereljen fel az automata berendezésekre, amelyeket valóban senki más nem nyithat ki, és amelyek eltérnek a széles körben alkalmazott zárszerkezetektől. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vasutakról szóló 1968. évi IV. tv. 8. §-a egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a közforgalmú vasút üzembentartója nagyobb állomásokon gondoskodik az útipoggyász megőrzéséről. A jogszabályhoz fűzött miniszteri indokolás szerint annak a célnak a megvalósítása érdekében, hogy az utasok a lehetőség határáig mentesüljenek az utazással együttjáró fáradságtól és különböző terhektől, a törvény a vasút üzembentartójának kötelességévé teszi az utasok kényelmének különböző létesítményekkel és szolgáltatásokkal való biztosítását, így — egyebek között — az útipoggyász megőrzését. Ezzel kapcsolatos a Magyar Vasúti Személy-, Poggyász és Expresszáru-díjszabás 45. cikkének 1. §-a, amely szerint azokon az állomásokon, amelyeken a vasút megítélése szerint ez indokolt, a vasút a poggyász megőrzését vállalja. Az említett díjszabás 45. cikkének 2. §-a az előbbi rendelkezéshez kapcsolódva kimondja, hogy a vasút a megőrzésre átvett poggyászért mint letéteményes felelős. A 45. cikk 6. §-ához fűzött Közlekedési Határozmány pedig úgy rendelkezik, hogy a poggyász automatarekeszeiben elhelyezett tárgyakért a vasút csak vétkessége esetén felelős. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában — így a P. törv. V. 20 616/ 1976/4. számú határozatában is — kifejtette, hogy a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során nem róható a károsultra az a teher, hogy a károkozó vétkességét bizonyítsa. A kártérítés általános szabályai szerint ugyanis a károkozónak kell a felelősség alól kimentenie magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. 207