Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

s a felek között nincs is vita abban, hogy a jövőre vonatkozóan valamennyien a szerződés megszűnését kívánják [Ptk. 319. § (1) bek.]. A szerződés megszűnése miatt a felperesek igényt tarthatnak az építkezéshez nyújtott hozzájárulásuk megtérítésére. Tény, hogy az építkezés túlnyomórészt a felperesek közreműködésével történt, „ezért a felpereseknek járó összeg az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke és az alperes által nyújtott hozzájárulás közti összeg különbözete". A telek vételára 12 000 Ft volt. Az eredeti állapotához képest, tehát a tereprendezés figyelmen kívül hagyásával az értékemelkedése 18 000 forint. Az alperes 21 000 forint készpénzt fordított az építkezésre, az alperes, az élettársa és annak egyik munkatársa 10—10 napot dolgozott az építkezésen, e munkáknak az értéke 9000 forint, így az alperes javára a közreműködése folytán 60 000 forint számolható el. Ezt levonva az ingatlan teljes forgalmi értékéből, a felperesek 120 000 forint térítésre tarthatnak igényt, az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogaikat pedig törölni kell. A járásbíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, a marasztalás összegének 30 000 forintra való leszállítása iránt. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének megfellebbezett részét indokai alapján helyben hagyta. A jogerős ítéletnek az alperes marasztalását 80 000 Ft-on felül helyben hagyó része ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A felek között olyan (nevesítetlen) tartalmú szerződés jött létre előbb szóban, majd írásban, amely szerint az alperes telkén közösen építenek egy nyaralót, és azt közösen fogják használni, s a felperesek e jogosultságát biztosító jogokat az ingatlannyilvántartásba bejegyzik. Helyesen állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a feleknek a pert megelőzően, majd a perben tett akaratkijelentéseit úgy kell értelmezni, hogy a szerződésüket nem kívánják fenntartani, azt megszüntetik. így csak az elszámolás maradt vitás [Ptk. 319. § (2) bek.]. Tévedtek azonban a bíróságok, amikor az ismertetett elszámolási módot alkalmazták, vagyis az egész ingatlan forgalmi értékét vették alapul, abból levonták az alperes részéről igazolt pénzbeli hozzájárulást, munkaértéket, a telek vételárát és a teleknek a tereprendezés nélkül számított, egyik fél közreműködésére sem visszavezető (konjunkturális) értékemelkedést, majd ezeknek és a teljes forgalmi értéknek a különbözetét a felperesek javára számolták el. Az építkezésre fordított kiadások és munkák közösen vezetett kimutatásának hiányában pontosan nem állapítható meg, hogy melyik fél mennyit költött az építkezésre és azon milyen értékű munkát végzett. Ezért elfogadható a bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelésével tett az a megállapítása, hogy az építéshez az alperes hozzájárulása kb. 30 000 forint értékű volt. A per adataiból kétség kívül megállapítható, hogy a kiadások és a munkák lényegesen nagyobb részét a felperesek viselték. Ezért — tekintettel arra, hogy a felek valójában közös befektetése eredményeként létrehozott felülépítmény értéke az aggálytalan szakértői vélemény szerint 110 000 Ft — a felperesek jogszerűen követelték az e címen részükre megítélt 80 000 Ft-ot. Tévedett azonban mindkét fokú bíróság, amikor további 40 000 Ft-ot is megítélt a felperesek részére olyan elszámolási mód alkalmazásával, amely szükségszerűen azt eredményezte, hogy a felpereseket is részesítette abból az értéknövekedésből, amely a perbeli alperesi telek megművelésének, illetőleg betelepítésének eredménye. Erre az értéknövekedésre a felperesek tulajdonjoguk hiányában nem tarthatnak igényt. Ugyanakkor javukra kell elszámolni — a 205