Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)
A felek 1982. március 15-én szerződést kötöttek, amely szerint a felperes által korábban üzemben tartott élelmiszer- és háztartási üzletet az alperes szerződéses üzemeltetésbe vette az 1987. március 31-ig terjedő időre. Az alperes az üzlet berendezési és felszerelési tárgyait nem vásárolta meg, hanem azokat a felperes használatba adta az alperesnek. A felek egyebek mellett megállapodtak abban is, hogy a szerződés 1. számú mellékletében felsorolt forgóeszközök után a külön jegyzékben megállapított használati díjat köteles az alperes megfizetni. Az 1. számú melléklet összesítése szerint a forgóeszközhasználati díj alapja 198 224,56 forint, az évi használati díj 10%, tehát 19 822 forint. A használati díj havi összegét 1652 forintban állapították meg. A felperes a forgóeszköz lekötésére a Magyar Nemzeti Banktól rövid lejáratú hitelt kap. A szerződéskötéskor az ilyen hitelek után fizetendő kamat mértéke évi 10% volt. A Magyar Nemzeti Bank az 1/1982. (VI. 23.) MNB rendelkezéssel a rövid lejáratú hitelek kamatát 12%-ra, majd a 2/1982. (IX. 7.) MNB számú rendelkezéssel 14%-ra emelte fel. A rövid lejáratú hitelek után fizetendő kamat emelkedésére tekintettel a felperes felhívta az alperest arra, hogy az üzemeltetési szerződést módosítsák úgy, hogy a továbbiakban a kamat mértékének megfelelő 14% használati díjat, tehát évi 27 751 forintot legyen köteles az alperes megfizetni. Az alperes a szerződés módosítása elől elzárkózott. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a szerződésnek a forgóeszközök használati díjára vonatkozó rendelkezését — a hitelkamat emelkedésére tekintettel — módosítsa, és a használati díj havi összegét 2313 forintban határozza meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A perben fellépő ügyész azt indítványozta, hogy a bíróság a felperes keresetének adjon helyt. Az első fokú bíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a felek között 1982. március 15-én létrejött szerződést a forgóeszközök használati díjára vonatkozó részében úgy módosította, hogy a használati díj mértékét évi 27 751 forintban határozta meg, amelynek havonta fizetendő összege 2313 forint. Kötelezte az alperest 500 forint első fokú perköltség fizetésére is. Az ítélet indokolása szerint a meg nem vásárolt forgóeszközök használatáért az alperes a 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet (R.) 5. §-ának (1) bekezdése szerint használati díjat köteles fizetni. A használati díj mértékére vonatkozóan jogszabályi rendelkezés nincs. A Belkereskedelmi Minisztérium IX/1980/35. számú Irányelve szerint a forgóeszköz használati díját évi 8—12 % között indokolt megállapítani. A szerződéskötéskor a forgóeszközhasználati díjának mértéke megegyezett a vállalat által igényelt rövid lejáratú hitelek után fizetendő kamat mértékével. Miután a Magyar Nemzeti Bank a kamatot jelentősen felemelte, a felek jogviszonya lényeges körüményeiben változás következett be. A rövidlejáratú hitelek utáni kamatfizetés ugyanis jelentős terhet ró a felperesi vállalatra. A bíróság álláspontja szerint a felek között olyan tartós jogviszony áll fenn, amelynek módosítására lehetőség van a Ptk. 241. §-a alapján. Tekintettel arra, hogy a felperes körülményeiben a szerződés megkötését követően lényeges változás történt, sor kerülhet a szerződés módosítására. A bíróság ezért a felperes keresetének helyt adott, és a szerződést a kereseti kérelemnek megfelelően módosította. 189