Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

kozat nem az előszerződés megkötéséhez, hanem a tulaj donátruházáshoz szükséges, tehát utólag — de még a végleges szerződés megkötése előtt — is beszerezhető. Erre reális lehetőséget nyújt, hogy az OTP rendszerint hozzájárul a kölcsöntartozás átvállalásához és az ingatlan elidegenítéséhez. Az előszerződés tehát érvényes, a végleges szerződés megkötése akadályainak elhárításáról pedig a felpereseknek kellett volna gondoskodniuk. A felperesek alaptalanul hivatkoznak a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra a foglaló visszaszerzése érdekében. A szerződéskötés megtagadására feljogosító okoknak ugyanis az előszerződés megkötése után kell beállniuk, a felperesek pedig már korábban is ingatlantulajdon-szerzési korlátozás alá estek. A megyei bíróság az indokolás előzőekben írt kiegészítésével hagyta helyben az első fokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján. [Szegedi Megyei Bíróság 2. Pf. 20 81911982. sz., BH 1983/6. sz. 442.] 151. A jogi személy részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosító általános szerződési feltételek megtámadása esetén a bíróságnak a sérelmes kikötés érvénytelenségét akkor is meg kell állapítania, ha a kikötés semmis. (A GKT—PKT 1/1983. számú állásfoglalás, BH 1984/2. sz.) 152. /. Tévedés okozása akkor is megállapítható, ha a sérelmet szenvedett felet olyan tényállítással befolyásolják a szerződés megkötésében, amelynek alaptalanságát szakember felismerhette volna [Ptk. 210. § (1) bek.]. 11. Joggal való visszaélésnek minősülhet és az adott esetben a megtámadási kereset elutasítására vezethet, ha az igényt érvényesítő fél első jelentkezésekor — röviddel a szerződés teljesítését követően — az eredeti állapot helyreállítását felajánlották, ezt azonban az igényt érvényesítő fél elhárította, a dolgot tovább használta és abban megrongálódást is idézett elő [Ptk. 237. § (1)—(2) bek., 4.§ (4) bek., 5. § (2) bek.]. Az alperes a barátai segítségével készített egy teherhordásra alkalmas ún. „lassú járművet". [Lassú jármű a közúti közlekedés hatályos szabályai (KRESZ) által adott forgalommeghatározás szerint az olyan jármű, amelyet beépített erőmű hajt, és sík úton önerejéből 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes.] Ezt, a jellegét tekintve lassú járművet a gépkocsi igazolólapja „egyedi" gyártmányként tünteti fel. Annak eléréséhez, hogy a személygépkocsi motorjával üzemeltetett jármű megfeleljen a „lassú jármű" követelményeinek, két sebességváltót építettek be. Ez a megoldás — változatlan motorfordulatszám mellett — lassabb haladást eredményez, de lényegesen megnöveli az üzemanyag-fogyasztást. A felperes 1983. október 10-én 35 000 forint vételárért megvásárolta az alperestől a járművet. A szerződéskötéskor az alperes olyan tájékoztatást adott, hogy a jármű üzemanyagfogyasztása 16 liter körül van 100 kilométerenként. Mintegy két hét elteltével észlelte a felperes, hogy a jármű fogyasztása ennél lényegesen magasabb: számítása szerint kb. 45—50 1/100 km. Ezt az észlelését azonnal közölte az alperessel, a vételár leszállítását kérte. Az alperes ezt a kérelmet elutasította, hajlandónak mutatkozott azonban a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására. Ettől a felperes akkor elzárkózott. Mialatt a felperes a gépkocsit használta, bekövetkezett nála egy törés, de ezt a felperes megjavíttatta. A felperes még a perindítás előtt Sz. A. igazságügyi szakértőtől magánszakvéleményt szerzett be. E szakvélemény szerint a magas fogyasztásnak konstruk180