Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

kamatfizetési kötelezettség azért terheli, mert a letétbehelyezésnek a jogszabály által megkívánt feltételei nem álltak fenn, és mert az alperes a feltételhez kötött teljesítést a perindítást követően ajánlotta fel. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek érvényes adásvételi szerződést 1981. január 18. napján nem köthettek, hiszen a felperesek tulajdonszerzési korlátozás alá estek, a perbeli ingatlant pedig elidegenítési tilalom terhelte. Tévedett azonban akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között „végleges" adásvételi szerződés jött létre. A per adatai szerint ugyanis a felek szándéka ebben az időpontban előszerződés megkötésére irányult. Ez tűnik ki az alperes védekezéséből, amelynek idevágó tartalmát a felperesek lényegében nem kifogásolták. Ezt támasztja alá a felperesek által 1981. június 17. napján az alperes részére megküldött nyilatkozat-tervezet is, amely a perbeli ingatlanról mint a felperesek által megvásárolni kívánt (nem pedig megvásárolt) ingatlanról szól; de ezt bizonyítja a felpereseknek 1981. július 10. napján az alpereshez intézett levele is, amelyben közlik, hogy „az ingatlan megvásárlásának szándékától" (nem pedig egy már megkötött adásvételi szerződéstől) elállnak. A felek között tehát 1981. január 18. napján előszerződés jött létre. Annak nincs akadálya, hogy a felek érvényes előszerződést kössenek olyan körülmények között is, amelyek a „végleges" adásvételi szerződést érvénytelenné tennék. Az érvényes előszerződést pedig foglalóval is lehet biztosítani. Ezért mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az előszerződés alapján átadott 500 000 forintot valóban foglalónak kell-e tekinteni. A foglaló a Ptk. 243. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezettségvállalás jele. Az adható foglaló összegét a törvény nem korlátozza, csak azt követeli meg, hogy annak e minősége a szerződésből kétségtelenül kitűnjék. Az 1981. január 18-i okirat kifejezetten foglalóról szól ugyan, és hasonló tartalma van az 1981. április 11-én történt teljesítést igazoló elismervénynek is. Még ilyen körülmények között is kétséges azonban, hogy a szerződő felek — elsősorban a felperesek — tisztában voltak-e a foglaló jelentőségével és az erre vonatkozó szabályokkal. Az átadott összeg ugyanis többszörösen meghaladja azt a mértéket, amelyet a kötelezettségvállalás jeléül általában kikötni szokás, és ezért az ilyen összeget a bírói gyakorlat általában nem foglalónak, hanem előlegnek tekinti. Emiatt a jelen esetben is kétséges, hogy az átadott 500 000 forint valójában részteljesítésnek vagy foglalónak minősül-e. Abban az esetben pedig, ha ilyen vizsgálódás alapján azt lehet megállapítani, hogy a kirívóan magas összeget a felek mégis foglalónak szánták, a következőkre kell figyelemmel lenni. A Ptk. 245. §-ának (1) bekezdése szerint a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót viszont kétszeresen köteles visszatéríteni. Visszajár a foglaló, ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős. Az adott foglaló elvesztése, illetőleg a kapott foglaló kétszeres visszatérítése tehát a teljesítés meghiúsulásáért való felelősséghez kapcsolódik, vagyis felróható magatartást feltételez. Az alperesnek az az igénye tehát, hogy a kapott foglalót, illetve annak egy részét megtarthassa, abban az esetben lehet alapos, ha az előszerződés teljesítésének (vagyis a „végleges szerződés" megkötésének) elmaradása a felpereseknek felróható okból következett be. A per eddigi adatai azonban nem nyújtanak elegendő támpontot ennek a kérdésnek az eldöntéséhez. 177