Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

hogy olyan környezetbe megy lakni, amelyben — éppen a környezet jellegére figyelemmel — az állattartás nem tilos. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú ítélet helyébe az érdemben helytálló első fokú ítélet helyben hagyásával hozott a jogszabálynak megfelelő határozatot (P. íörv. I. 20 62611981. sz., BH 1982/3. sz. 91.). 130. Ha a tulajdonos az ingatlanát azzal a korlátozással adja más használatába, hogy az ingatlanon a szomszéd ingatlannak a birtokosai átjárhatnak, ez utóbbiakat birtokvédelem illeti meg az őket az átjárásban akadályozó ingatlanhasználóval szemben [Ptk. 188. § (1) bek., 182. § (3) bek.]. Az alperesek korábban a b-i 1940. hrsz-ú ingatlan mellett húzódó keskeny földcsíkon áthaladva, az 1942. hrsz-ú és azzal határos 1935. hrsz-ú ingatlanon keresztül közelítették meg ingatlanaikat gyalogosan. Az 1935. hrsz-ú rét, kert művelési ágú ingatlan kezelője a M. R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A termelőszövetkezet nem tiltakozott az alpereseknek az ingatlanon való átjárása ellen. A felperes a termelőszövetkezet kezelésében álló ingatlant birtokba vette, felszántotta, s az 1942. hrsz-ú ingatlant elválasztó határvonalra faoszlopokra kifeszített, tüskés drótkerítést épített, amellyel elzárta az alpereseket az ingatlanaik megközelítésére szolgáló út használatától. Az alperesek birtokvédelemért az államigazgatási szervhez fordultak. A községi közös tanács vb szakigazgatási szerve az 1983. május 30-án kelt határozatával arra kötelezte a felperest, hogy három napon belül állítsa vissza az eredeti birtokállapotot, ne akadályozza a több évtizede meglevő gyalogút használatát. A felperes keresetlevelében az államigazgatási határozat megváltoztatása mellett az alpereseket kérte kötelezni a birtokháborítás megszüntetésére. Azt adta elő, hogy az alperesek ingatlanaikat közútról közvetlenül megközelíthetik, s az általa használt területet nem terheli átjárási szolgalmi jog. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A termelőszövetkezet és a felperes az első fokú eljárás ideje alatt, 1983. augusztus 23-án haszonbérleti szerződést kötött a jogvita tárgyát érintő 1935. hrsz-ú ingatlanra is. A haszonbérlet időtartamát a szerződő felek 15 évben határozták meg. Az első fokú bíróság ítéletével az államigazgatási határozatot megváltoztatta: eltiltotta az alpereseket a felperes által használt és a termelőszövetkezet kezelésében levő 1935. hrsz-ú ingatlanon történő átjárástól. Az alpereseket perköltség fizetésére is kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a tényleges birtokállapotot vizsgálva a felperes birtoklási joga az erősebb, mivel az az ingatlan kezelőjétől származik. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperest kötelezte az alperesek részére perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ingatlanon való átjárás engedélyezésének minősül a termelőszövetkezetnek az a magatartása, amellyel „eltűrte" azt, hogy az alperesek az ingatlanán évtizedeken keresztül átjárjanak. Ezt az átjárást az engedély visszavonásáig nem lehet megakadályozni. Minthogy a termelőszövetkezet az engedélyt írásban megerősítette, a felperes eljárása volt önkényes, s erre tekintettel az államigazgatási hatóság jogszerű határozatot hozott. 149