Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

társaknak az általuk kizárólagosan birtokolt területrészek külön meghatározott értéke szerint állapította meg. Az értékelésnél V. I. szakértő véleményét vette alapul. A tulajdonostársak közül az I—VI. r. felperes indított keresetet és kérte az igazgatási osztály által megállapított kártalanítás összegének a felemelését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság P. J-né ingatlanforgalmi szakértőt hallgatta meg, aki az egyes felperesek által kizárólagosan birtokolt ingatlanrészek tulajdonságait ugyancsak elkülönítetten vizsgálta és adott a területrészek értékelésére javaslatot. A II. és III. r. felperesek ingatlanrészének az értékelésénél, a tíz éven belüli szerzésre tekintettel, számítást is készített, amelyben a vételáron felül az ingatlan megszerzésének költségeit, a kamathozadékot és a ráfordított munkák becsléssel megállapított értékét is feltüntette. Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy az igazgatási osztály határozatában megállapított kártalanításon túl az I. r. felperesnek 160 000 forintot, a II. és III. r. felpereseknek 150 000 forintot, a IV. r. felperesnek 120 000 forintot, az V. r. felperesnek 60 000 forintot, a VI. r. felperesnek 70 000 forintot fizessen meg, továbbá a főtartozás után 1980. november 10-től járó évi 5%-os kamatot és különböző összegű perköltségeket. Az I. és IV. r. felperest a feljegyzett illeték részleges megtérítésére is kötelezte, az I—IV. r. felperesnek a fentieket meghaladó keresetét pedig elutasította. Az ítélet ellen az I—IV. r. felperes fellebbezett; a marasztalás összegének felemelését az I. r. felperes 90 000 forint, a II. r. és a III. r. felperes 140 000 forint, a IV. r. felperes 80 000 forint erejéig kérte. Az alperes is fellebbezett, mégpedig valamennyi felperes keresetének teljes elutasítása iránt. A fellebbezések annyiban helytállóak, hogy a tényállás felderítése hiányos, és nem állnak rendelkezésre azok az adatok, amelyek a kártalanítás összegének megalapozott megállapításához szükségesek. Az érdekeltek az igazgatási osztály előtt folyt eljárásban így egyetértettek azzal — az értékelés módjára is kiható — felosztási renddel, hogy a kártalanítás az egyes tulajdonostársakat az általuk birtokolt ingatlanrészek értéke arányában illesse meg. A pert indító felperesek is e szerint követeltek többletkártalanítást. Tényként állapítható meg, hogy a viszonylag nagy alapterületű ingatlant a tulajdonostársak megosztottan birtokolták. Az elkülönülés az egyes területrészek elkerítettsége, kizárólagos használata, sőt — részben — beépítettsége folytán a kívülállók számára is felismerhető, végleges jellegű volt. Helyesen járt el ezért az első fokú bíróság, amidőn az igazgatási osztály által követett értékelési módszert, illetőleg felosztási rendet követte és ilyen alapon határozta meg az egyes tulajdonostársaknak járó kártalanítást. Az ismertetett tulajdonjogi és birtoklási viszonyok mellett — figyelemmel az érdekelteknek az eljárásban megnyilvánult szándékára is — a kártalanítás megállapításának, illetőleg felosztásának ez a járható útja. Ezáltal lehetővé válik az is, hogy az egyes tulajdonostársak aszerint részesüljenek a kártalanításból, ahogyan az elkülönült és a sajátjuknak tekintett ingatlanrészek értékelési tényezői megoszlanak, beleértve az 144