Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

módon ki kell tűnnie mind a szerzési jogcímeknek, mind a különböző jogcímeken szerzett tulajdoni hányadoknak, mind pedig annak, hogy a bejegyzést függőben kell-e tartani és meddig [1972. évi 31. sz. tvr. 14. §, 2711972. (XII. 31.) MÉM sz. r. 76. § (1) bek. d) pont, 77. § (1) bek., PKT 3/1979. sz.]. A felperes 1970 januárjában építési telket vásárolt, amelyen közvetlenül a vétel után egy lakásként használható udvari melléképületet emelt. A felperes és az alperes között 1973 májusában élettársi kapcsolat létesült. Az ingatlanra eredetileg tervezett kétszintes lakóház és garázs építését a felperes ezt követően az alperessel együtt 1974-ben kezdte meg. Az életközösség a felek között 1979 októberében megszakadt, az építkezés befejezetlen maradt. Az ingatlanban a felperes lakik, mégpedig az általa létesített melléképületben, illetőleg a főépület használható helyiségeiben. A felperes a keresetében az életközösség fennállása alatt szerzett ingó vagyon megosztását kérte, annak elismerése mellett, hogy az alperest 75 000 forint illeti a különvagyoni ingatlanára fordított közös vagyon 1/2 részének értéktérítéseként. Az alperes viszontkeresetet emelt, amely a közös építkezésre alapítottan elsődlegesen az ingatlan 2/3 eszmei hányadára a tulajdonjoga bejegyzésére irányult. A közös tulajdon megszüntetését csupán másodlagosan kérte. Az első fokú bíróság a felperes keresete alapján az élettársi közös vagyont az ingóságok tekintetében természetben megosztotta. Az ingatlanra vonatkozóan az alperes által szerzett tulajdoni hányadot az ingatlan 556/1000 eszmei részében határozta meg, és akként rendelkezett, hogy ez a hányad „élettársi vagyonközösség megszüntetése" címén az alperest illeti. Egyben megkeresni rendelte az illetékes földhivatalt a tulajdonváltozás bejegyzése iránt. A fentieket meghaladón a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság egyéb, az első fokú ítéletet az ingóságok tekintetében részben megváltoztató rendelkezése mellett az ingatlanon keletkezett közös tulajdont is megszüntette oly módon, hogy azt „teljes egészében az alperes tulajdonába" adta. Az alperest arra kötelezte, hogy a „felperesnek az ingatlanrész magához váltási áraként, illetőleg értékkiegyenlítésként 15 nap alatt fizessen meg 221 181 forintot és ennek 1980. június 16-tól (a keresetindítás napjától) járó évi 5%-os kamatát". Akként rendelkezett, hogy az alperes az ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga bejegyzését a fenti értékkiegyenlítés kifizetésének igazolása esetén kérheti. Az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetésének a módját a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy a magához váltást egyaránt igénylő peres felek közül az alperes rendelkezik teljesítőképességgel. Figyelemmel azonban arra, hogy a bentlakó felperes az ingatlanból nem kíván kiköltözni, az alperes a felperes hányadát a beköltözhető érték 50%-ának megfelelő lakott értékben jogosult megváltani. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. /. A Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalása értelmében a bent nem lakó és a használatra fel sem jogosított tulajdonostársat magához váltásra csupán beleegyezése esetén lehet kötelezni. A bíróság azonban nem alkalmazhat olyan megszüntetési módot, amely az egyik vagy másik fél érdekeit súlyosan sérti. A bíróság a jelen esetben elmulasztotta annak tisztázását, egyértelművé tételét, hogy az alperes a megváltásra kötelezéshez megkívánt beleegyező nyilatkozatát milyen tartalommal kívánja megtenni. Nem nyilatkoztatta meg az alperest 117