Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

igazgatási feltételeit szabja meg, de nem terjed — és nem is terjedhet — ki a szomszédjogi jogszabályok alapján elbírálandó polgári jogi vitára. Az alperes tevékenysége szükségtelenül zavarja a lakókat, mert a „Sörpatika" működése társadalmi szempontból nem tekinthető fontos tevékenységnek. A szomszédjog szabályainak megsértése miatt indokolt volt a birtokvédelem eszközeinek az igénybevétele.^ Ettől teljesen független kérdés az, hogy a szakigazgatási szerv (és nem a bíróság) jogosult lett volna-e a nyitva tartási idő korlátozására. A II. r. alperes nyilatkozatot nem tett. //. A fellebbezés az alábbiak miatt alapos. 1. A Ptk. 191. §-ának (1) bekezdése szerint, akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a szakigazgatási szervtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A Ptk. 192. §-ának (1) bekezdése értelmében az a fél, aki a szakigazgatási szerv határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kér­heti a bíróságtól a határozat megváltoztatását. A Ptk. 192. §-ának (2) bekezdése értelmében a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás. A perbeli esetben a felperes a Ptk. 192. §-ának (1) bekezdésében meghatáro­zott tizenöt nap alatt keresettel fordult a bírósághoz, de az első fokú eljárás­ban úgy nyilatkozott, hogy keresete „nem államigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére" irányul. Az első fokú bíróság erre tekintettel nem határozott a pert megelőző birtokháborítási ügyben hozott államigazgatási határozat meg­változtatásáról. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a pert megelőző eljárásban államigazgatási úton eldöntött birtokvita esetében a felperesnek az a perbeli nyilatkozata, hogy nem az államigazgatási határozat hatályon kívül he­lyezését igényli, nem adna alapot a birtokháborítási ügyben hozott államigaz­gatási határozat felülbírálásának mellőzésére. A bíróságnak a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe vennie [Pp. 3. § (1) bek.]. Kiegészíti ezért az első fokú bíróság ítéletének indokait a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy az eredeti birtok­állapot megváltoztatása a felek egyező előadása szerint 1981-ben történt, ezért a Ptk. 192. §-ának (2) bekezdésében megállapított egyéves határidő letelte miatt a felperes a zavarás megszüntetését közvetlenül a bíróságtól kérhette. 2. A 34/1983. (IX. 22.) MT számú rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szerveze­tek kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzleteinek szerződéses üzemeltetése ese­tén a szerződéses üzletek vezetői a gazdálkodó szervezet nevében, de saját fele­lősségükre és kockázatukra önállóan irányítják a termelést és szolgáltatást. Ebből következően a per tárgya olyan — a vendéglátóipari egység üzembentar­tásával összefüggő — közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el. Az I. és II. r. alperes között tehát a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaság állt fenn. A másodfokú eljárásban tehát nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezést nem je­lentett be, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét az I. r. alperes fellebbezése folytán a II. r. alperesre is kiható hatállyal bírálta felül. 3. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben megállapított tényállást a fe­leknek a fellebbezési tárgyaláson tett egyező nyilatkozatai és a Legfelsőbb Bí­105

Next

/
Thumbnails
Contents