Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

gáztatta le és hozta forgalomba a perbeli terméket. Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság nem vette figyelembe a felperesnek az elmaradt haszon iránti igényét. A másodfokú bíróság az 1983. november 9-én kelt ítéletével megváltoztatta az első fokú ítéletet, és az alperest 180 000 forint, valamint ennek a kamatai, per- és illetékköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes jogosulatlanul gyártotta és értékesítette a perbeli terméket, ezért a Ptk. 318. §-a (1) bekezdésének az alkalmazásával a 355. § (4) bekezdése szerint kártérítésre köteles. A kár összegét becsléssel a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján állapította meg, átlagosan a gyártott termék után darabonként 200 forintot vett figyelembe, levonva az adót és járulékait. III. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 1. Az eredeti kereset elszámolásra irányult a felek közötti szerződéses viszony alapján. A mintaoltalom megszűnése folytán a szerződés 1980. december 19-én megszűnt. Ezért a szerződés alapján díjfizetési kötelezettség ettől az időponttól kezdve nem terheli az alperest. A per adatai szerint az ezt megelőző időpontra járó díjat az alperes megfizette. így elszámolási kötelezettség és díjfizetés a szerződés alapján nem terheli az alperest. 2. Az alperes a szerződésben vállalta, hogy a szerződés megszűnése után a perbeli terméket a jövőben gyártani, illetve forgalmazni nem fogja. Az alperes azonban a gyártást — a felperes felszólítása ellenére is — folytatta. Ezzel a magatartásával szerződésszegést követett el. A Ptk. 318. §-ánaíc az (1) bekezdése, illetve 339. §-ának az (1) bekezdése alapján az ezzel okozott kárért felelős. 3. A mintaoltalom megszűnése folytán az ipari minta közkinccsé vált. Ezt bárki jogosult használni. Ezért a felperest nem érte kár azzal, hogy az alperes a szerződés megszűnése után is ugyanolyan külső kialakítással hozta forgalomba a perbeli terméket, mint amely külső forma korábban mintaoltalom alatt állott. Alaptalanul kötelezte ezért a másodfokú bíróság az alperest a megszűnt szerződésben az ipari mintával védett termék használata fejében kikötött darabonkénti 200 forint megfizetésére. 4. A felek közötti szerződés azonban nem tekinthető kizárólag mintaoltalom hasznosítási szerződésnek. A felperes nem csupán a perbeli termék külső alakjának az ipari mintával védett módon történő kialakítására jogosította fel az alperest. Valójában műszaki megoldást adott át az alperesnek, és ennek a megoldásnak a gyártására jogosította fel. A szerződést tehát részben a mintaoltalom engedélyezési szerződésnek, részben a Ptk. 86. §-ának a (4) bekezdésében meghatározott vagyoni értékű műszaki ismeretek és tapasztalatok átruházására irányuló szerződésnek is kell tekinteni. Az ipari mintaoltalom megszűnésével csak a kérdéses termék külső kialakítása válhatott közkinccsé, de a műszaki megoldás nem. Ezért azt kellett volna vizsgálni, hogy az alperesnek — a termék sajátos külső kialakításából származó előnyön kívül — milyen előnye származott abból, hogy a szerződés rendelkezésének a megsértésével a szerződés megszűnése után is gyártotta a kérdéses megoldásnak megfelelő terméket. Vizsgálni kellett volna továbbá, hogy a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes felhasznált műszaki megoldásának az ellenértékeként milyen összegű díjazás tekinthető ezzel arányosnak. Mulasztást követett el a másodfokú bíróság, amikor mindezek vizsgálata nélkül döntött az ügyben, de mulasztást követett el az első fokú bíróság is, amikor mindezek felderítése nélkül utasította el a keresetet (P. törv. IV. 20 9391 1984. sz., BH1985112. sz. 468.). 99