Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

levelében tájékoztatta a felperest. Ezután megbeszélések voltak a felek között abban a kérdésben, hogy a külföldről befolyt licencia díjból milyen összeg illeti meg a felperest. Ezek a megbeszélések azonban — amelyekben a felperes munkáltatója, a Magyar Tudományos Akadémia Ellátási Szolgálata is részt vett — nem vezettek eredményre, mert a jogalap vitás volt. II. A felperes keresetében 41 211 Ft és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelés jogalapját eredetileg arra alapította, hogy szabadalmazott találmányát értékesítették, viszont a Ma1 gyar Tudományos Akadémiával kötött szabadalomátruházási szerződésben kikötötte, hogy díjigénye az átruházástól függetlenül fennmarad, és az alperes ezzel a kötelezettséggel szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémiától a szabadalmat. Másodlagosan a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az alperes marasztalását. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a felperesnek nem lehet követelése az alperessel szemben, mert a hasznosítási szerződés alapján járó díjat megfizette, az Akadémia és a felperes között létrejött szerződésben "szereplő korlátozások az alperest nem terhelik, mert ezeket a szabadalmi lajstromba nem vezették be, a hasznosítás idején a szabadalmas jogait az alperes korlátozás nélkül gyakorolhatta, egyébként a találmányt külföldön nem is védi szabadalom. Hivatkozott arra is, hogy a külföldi céggel történt szerződés részben azoknak a gyártási tapasztalatoknak az átengedésére vonatkozott, amelyeket az alperes dolgozott ki. Előadta, hogy a felperesi követelés jogalapjának a megállapítása esetén be kívánja számítani az általa viselt fenntartási illeték és törzsmegőrzés költségét, ami összesen 97 200 Ft-ot tesz ki. Az első fokú bíróság elutasította a felperes keresetét és a felperest perköltség, valamint illetékköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes és a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata között kötött szerződés nem volt ingyenes, mert az MTA' a szabadalommal kapcsolatos terheket azzal a feltétellel vállalta, hogy a szabadalomból eredő jog — a hasznosítási díj — továbbra is az átruházót illeti meg. Az alperes azonban ismerte a korábbi szerződést, a korlátozásokról tudott, ezért az Szt. 37. §-ának a (2) bekezdésére nem hivatkozhat. Viszont — az első fokú bíróság álláspontja szerint — az első átruházási szerződés nem korlátozta az alperest a belföldi szabadalommal védett eljárás külföldi értékesítésében. Az alperes a megoldást olyan országban értékesítette, ahol azt nem védi szabadalmi oltalom, ezért sem követelhet licencia díjat a felperes. A Ptk. 87. §-ának a (2) bekezdése alapján azért találta a követelést • alaptalannak, mert a megoldást a felperes átruházta, az alperes mint szabadalmas nem köteles az értékesítés eredményéből részesíteni a felperest. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. A fellebbezés szerint az eredeti átruházási szerződésben arra az esetre tartotta fenn a jogait, ha a jogszerző a szabadalom tárgyát bármely hazai állami vállalat útján értékesíti. Az értékesítés adott esetben állami vállalat, a MEDIMPEX útján történt. A követelés fennáll függetlenül attól, hogy a találmányt olyan országban értékesítették, ahol azt nem védi szabadalom. Az értékesítés tárgya a felperes találmánya szerinti eljárás, a „K 61" vírustörzset a felperes izolálta a szabadalmi igénypontban foglaltaknak megfelelően. A külföldi értékesítés a felperes által a találmánnyal összefüggésben 73